El kell ismerni: az elmúlt időszak bezártsága kétszer annyira volt hosszú, mint amennyit egy átlagos introvertált személy ki tud bírni. Így aztán már alig vártuk, hogy végre kiszabadulhassunk komolyabb könyves rendezvényekre, ahova nem kell a védettségi igazolvány. És hát szánom-bánom, de vagy dolgoztam - még nem írhatok róla -, vagy írtam - akkor meg nem olvasok -, a kettő mellett pedig tűkön és egyéb zavaró dolgokon ülve vártam a 92. Ünnepi Könyvhetet. Szerintem ezzel nem voltam egyedül! Mégis akkor miben volt különleges, hogy most így hirtelen írjak róla? Mindjárt kiderül! ;)
Ezt olvastam aug… hagyjuk. Inkább Könyvhét! (8.)