Mert már megint évért kell ékelni. Hát az idei év az valami hihetetlen volt, ilyet még nem éltem…

Számoljunk előbb. Saját kötetek íróként

11+4 kötet (11 e-book és 4 papír).

Rég volt már hirtelen ennyi, de talán ilyen sok így egyben még sosem. (Írni írtam ennyit, kiadni nem adtam még ki – egy évhez viszonyítva.)

Könyves szakemberként sajnos már nem feltétlenül tartom számon, mennyi irodalmi mű létrehozásában veszek részt, pedig kéne, de igazából mindig csak utólag döbbenek rá, hogy „na, hát ez meg az is megszületett”. Talán mert mindegyik egy-egy külön világ, ami egy teljes egész, és nem tudom különválasztani, de ez csak egy tipp. Hiszen közben meg a sajátjaimat simán számon tudom tartani, hát na… ezt csak az érti, aki akarja.

Ami biztos, hogy a könyvkiadásban 1 hagyományos és 2 önköltséges kiadónak, 9 magánzó szerzőnek segítettem a könyve valamilyen módon való létrejöttében; 5+ szöveggondozáson, 5+ borítótervezésen, 15+ kiadványszerkesztésen vagyunk túl. A reklámgrafika területén pedig 7 ügyfélnek dolgoztam nehezen számolható mennyiségű feladaton a logótervezéstől a social media posztokon és roll-upokon át a stand látványtervig. Kétségkívül munkában gazdag évet zárhatunk, én legalábbis a végére piszkosul kimerültem.

Az évet ugyanis extrém egyenlőtlenség jellemezte mind munkaórában, mind projektszámban. (A bevételről nem is beszélve!) Összesen 6 hónapot töltöttem el jövedelemforrást biztosító tevékenységgel – a saját könyveimmel 3 hónapot foglalkoztam, a fennmaradó időben pedig magánéleti nehézségek miatt nem tudtam dolgozni -, aminek a 80%-a augusztus és december között oszlott el.

Hogy jobban lehessen érezni az ambivalenciát: a munkaidőm januártól júliusig alig volt átlag 2-4 óra hétfőtől péntekig, augusztustól viszont gyorsan nőni kezdett, és novemberben ez az átlag 12-re nőtt, hétvégéken is. Érdekesség, hogy a szakirodalmi/non-fiction és a szépirodalmi/fiction könyvek hasonlóan lefedték ezt a 80/20% aránypárt. A reklámgrafika augusztustól érkezett az életembe (vissza), és a bevételeim 20%-át képezte. Na jó, hagyjuk a matekot, mert már én is belezavarodom!

Habár az év háromnegyede anyagilag bitang nehéz volt – aki ismer, tudja, min mentem keresztül -, mégis hálás vagyok, hogy ez az egész így történt. Ugyanis lehetett időm arra a saját 11+4 könyvre, ami közben már jelen van a piacon. (Muszáj is volt, hiszen sokszor közel álltam az őrülethez. Múlt idő, mert már régen átléptem. ) Nem mondom, hogy minden rendben van, mert ahhoz egy teljesen másik országban, talán másik bolygón is kellene élnem, de igenis hálás vagyok, hogy itt lehetek most, ahol és ahonnan ezeket a sorokat írom. „Mert mindennek rendelt ideje van…” (Prédikátor könyve, Biblia)

Hogy jövőre mi lesz? Fogalmam sincs! Majd meglátjuk, remélve a legjobbakat. Hát nyilván, máshogy élni nem lehet.

Üzenet azoknak, akik nem tudják, hogy az elektronikus könyveimet nagy könyves elosztókon keresztül is megrendelhetik: de, a DiBook, a Libri, a Bookline és a NewLine webshopjában is ott vannak. A papírköteteim – jelenleg a Tripiconi sztori négy része – pedig a HELMA bizományában vannak, azaz a megvételükhöz az ő webshopjukban sem kell a szokottnál többet kattintani.

Mit is akartam még? Ja, igen, tekintve, hogy a honlapom kevéssé látogatott – ez van, blogot is elég ritkán írok, bocsi -, a Facebook-csoportomban (Robin és Borka univerZUGa) fogok társasági életet folytatni – erre vannak is terveim 2025-re. Ott mindig meg lehet engem majd találni.