Egy igaz szerelem két arca A-tól Z-ig
Mentálhigiénés besorolás:
Érzékenyítő kurzus
Hátszöveg
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Mi lett volna, ha a nagykanizsai Kovács Attila sikeresen leteszi a műrepülő-vizsgát, és kinyílik előtte a katonatiszti főiskola kapuja? Vagy ha a kanadai-magyar Zoé Kaplan Montrealban kénytelen tengetni unalmas, gazdag és művészi életét, miközben szingli pilótákra fáj a foga?
Vagy lehet, hogy minden egészen másképp történt? Attila Budapestre megy teológiát tanulni, miután a katonaságban megtér, Zoé pedig már eleve a fővárosban lakik, nem pasizós természet, és egyáltalán nem is gazdag.
Hányféleképpen lehet megírni egy sztorit? Találkozhat-e két igaz szerelmes egy egészen hétköznapi idősíkban?
Ebben a mágikus realista romantikával átszőtt, teljesen szokatlan felépítésű kisregényben boncolgatja a szerző, Robin O’Wrightly az emberi lelkek és a sors vagy Isten akaratának összesimulásának örök kérdéseit. Időnként összefonódik a valóság az alternatív univerzummal, és talán ez így van rendjén. A valóság és a saját sorsunk elől nem futhatunk el, de talán nincs is rá szükség.
Adatok
- Cím: deZsAvü
- Szerző: Robin O’Wrightly
- Műfaj: romantikus fejlődésregény
- Kiadás éve: 2024. január 27.
- Kiadó: Könyvek Sorban
- Terjesztés: online
- ISBN 978-615-6585-07-3 (PDF) 978-615-6585-08-0 (ePub)
- 148 oldal
- Illusztrálta: Szabó Borka
Idézetek
Zoé kitartóan átkarolta Attila könyökét, pont úgy, ahogy régen, még friss házasokként, amikor rengeteget sétáltak. Szeretném azt hinni, ez megint fellobbantja bennünk a lángot, de már nagyon régen voltunk hosszabb ideig együtt. Bizonyos fokig eltávolodtunk egymástól. Én viszont nem hiszek a válásban. Abban hiszek, hogy a kapcsolatokat – főleg, ha ennyire komoly alapokra helyezték, mint egy tanúk előtti szövetségkötés –, meg kell javítani. Nincs értelme felrúgni, csak mert épp nem stimmelnek a dolgok. Muszáj helyrehozni, mert végtére is kisebb macera ez, mint felborítani egy egész családot, tönkretéve ezzel a házaspár és az esetleg meglévő, közös gyerekek életét. Bár a munka több vele, ezt aláírom. Javítani, építeni mindig nagyobb meló a rombolásnál, pusztításnál, viszont hosszú távon sokkal jobban megéri.
Egy nagy igazsággal gazdagodhat az ember: teljesen mindegy, „mi lett volna, ha”. Mert ami már megtörtént, azt nem lehet meg nem történtté tenni. A rossz dolgokat sem, a jó dolgokat pedig nem is volna szabad. Minden úgy jó, ahogy, és kész. Ebben rejlik az élet igazi ajándéka.
Kitartani, bármi áron. Nem is a cél a fontos – hiszen mindannyian ugyanoda kerülünk – inkább a megtett út a lényeg.
Magukban voltak biztosak igazán, nem a másikban. Minden ebben a határozottságban megalapozódva kezdődhet el, vagy nincs elég ereje a szerelemnek megtartani a feleket, ha jönnek a nehéz idők.
Mindvégig kitartottunk, és úgy győztünk. Kitartás nélkül sohasem.
Mindenki életében ott a lehetőség a változásra. De amíg nem indulsz el, sosem tudod meg, odaérnél-e.
Olvasói vélemények
„Kitartani, bármi áron. Nem is a cél a fontos – hiszen mindannyian ugyanoda kerülünk – inkább a megtett út a lényeg.”
Nagyon lassan alakult ki a szerelem Attila és Zoé között. Eleinte Zoé nem kedvelte Attilát, de utána történt egy pillanat, amikor már nem tudta kiverni a fejéből. Sok problémájuk volt, de mindvégig kitartottak egymás mellett.
~ Erdei Viktória (Moly.hu)
„Kitartani, bármi áron. Nem is a cél a fontos – hiszen mindannyian ugyanoda kerülünk – inkább a megtett út a lényeg.”
A könyv váltott szemszögből, a két főszereplő, Zoé és Attila nézőpontjából mutatja be egy szerelem kialakulását és beteljesülését minden nehézség közepette. Márpedig ez a szerelem nagyon lassan jön létre, amit hátráltat a nagy korkülönbség, a zűrös családi hátterek, a vonzalom kezdeti tagadása és a félelem. Ahogy azonban a gyülekezetben egyre több időt töltenek együtt, barátság szövődik közöttük, ami szerelemmé válik. Innen pedig nincs megállás: összeköltözés, esküvő, nászút, gyerekek.
„Magukban voltak biztosak igazán, nem a másikban. Minden ebben a határozottságban megalapozódva kezdődhet el, vagy nincs elég ereje a szerelemnek megtartani a feleket, ha jönnek a nehéz idők.”
Az évek múlásával azonban kezd megkopni az ifjonti hév: munkanélküliség, lakhatási válság, majd Attila németországi munkája miatti távolság közéjük ékelődik. Elhidegülnek egymástól. Ám a sors (vagy az Ügyfigyelő sugallata?) hazavezeti Attilát a családjához, megmentve őt egyúttal a 2016-os müncheni lövöldözéstől. Az újonnan egymásra talált párnak azonban nincs sok nyugodt éve, mielőtt Attilánál súlyos betegséget diagnosztizálnak, így újabb nehézség teszi próbára egymás iránti szeretetüket és kitartásukat. Szerencsére ezt is leküzdik.
„Mindvégig kitartottunk, és úgy győztünk. Kitartás nélkül sohasem.”
Ha egy valamit kellene tanulságként kiemelnem a történetből, az az, hogy sosem szabad feladni. Bármilyen kilátástalannak is tűnik egy helyzet, ha nem maradunk tétlenek és küzdünk azért, amit akarunk – legyen az munka, egészség vagy párkapcsolat –, azzal csak nyerhetünk.
„Mindenki életében ott a lehetőség a változásra. De amíg nem indulsz el, sosem tudod meg, odaérnél-e.”
~ T_Eni (Moly.hu)
Vannak helyzetek, amikor kénytelenek vagyunk lemondani a saját álmainkról. De ez nem jelenti a világunk végét, mert helyette megannyi dolgot megélhetünk még. Az írónő stílusa már nem újdonság nekem, de képes újra meg újra meglepetést okozni. A sorok között felelhető tanulság felérne egy élet leckéjével. A szerelemnek több oldala is van, ezt már tapasztalatból is tudjuk. Azt is, hogy néha bizony ki kell várni, akkor is, ha évekig szeretünk valakit, hiábavalóan. A regény megmutatja azt, hogy néha igenis érdemes várni. A tanulságok egyike az, amit nekem nem lenne most jogom leírni. Minden kapcsolatban elérkezik az idő, hogy a nagy fellángolásokat felváltják a szürke hétköznapok, és ez jó is így. De csak egy szintig, mert meg kell hagynunk magunknak egy kis részt az elveszett varázsból, hogy működőképes maradhasson egy kapcsolat. Vannak élethelyzetek, amikor a sors egyik csapása teszi lehetővé az életünk újra értékelését. Vagy észrevesszük még idejében azokat a távolságokat, amiket a mindennapi élet, és a rohanó világ vert közénk, vagy elveszítünk az életünkből néhány fontos személyt. Igen, ilyenkor lehetőségünk van arra, hogy a mérgező kapcsolatokat hagyjuk még jobban eltávolodni. De vannak olyan kapcsolatok, amikért megéri küzdeni, mert csak egyetlen egy esélyed van arra, hogy megpróbáld. A többi próbálkozás erre nézve, soha nem lesz olyan, mint az első. Rövid életünk során fontos, hogy ezt idejében megtanuljuk. Köszönöm Robin, hogy megírtad, és, hogy a részese lehettem. A karakterek küzdelmei által visszakaphatunk egy kis részt a fiatalkori fellángolásainkból, amik által kicsit mintha mi is újjá tudnánk születni. Ez fontos, mert ha azt a kis darabot is elveszítjük önmagunkból, hogyan lennénk képesek elhinni azután, hogy bármi lehetséges?
~ Ria Anne Donovan (Moly.hu)
Ajánlom mindenkinek, aki túl szeretne látni a szürke falakon, aki hisz abban, hogy egy kapcsolatért igenis küzdeni kell.
Az nagyon tetszett, hogy az írónő azt vizsgálta, hogyan befolyásolja a sors az életet? Szinte megfoghatatlan hangulata van. Kedves, emberi és valóban azt érti az ember, hogy egy felsőbb hatalom munkálkodik a háttérben.
~ Álmok útján blog (Moly.hu)
A cím pedig véleményem szerint nagyon humoros. ( Egy igaz szerelem két arca A-tól Z-ig – A, mint attila, Z, mint Zoé.)
Ami viszont elképesztően gyönyörű a regényben, azok az illusztrációk. Robin álomszép képeket készített. Már a borítón is látszik mennyire szépek a modellek. Nagyon szeretem ezt a stílusú portrérajzolást, igazán feldobja a történeteket.
Könyves adatbázis
