Mindenki évértékel, hát akkor én is ékelek az évért, és bátran elárulhatom, hogy nem volt még egy ilyen, mint 2023. Nemcsak számjegyekben, de abban sem, amilyen hullámvasút-jelleggel bírt. A pokoltól a mennyországig vitt az út, és vissza…

Jelenleg egy megveszett körhinta formáját mutatja, amiben nem tudni, merre vagyok arccal, de arra nagyon. Kis nyugi van az ünnepekre való tekintettel, aztán jövőre ereszd-el-a-hajamat, persze a fogalmam-sincs-hol-és-mikor szellemében. Szóval… inkább nézzünk vissza 2023-ra, egyelőre jobban járunk. Vagy mégsem? Vagy mégis?!

Ha védőszentet kéne találnom erre az esztendőre,

Szent Ambivalenciára, a mentálisan roggyant humán entitások* gyámolítójára

esne a választásom (megspórolom a wikizést: nincs ilyen védőszent, csak most találtam ki). Totális hullámvasút jellemezte 2023-at, rettentő magasságokkal és mélységekkel.

(* pl. én)

Olvasásokban

A Moly szerint:

40 könyv, 11533 oldal

– így szárazon, persze ez van, hogy valamivel több (még nem kiadott vagy ne publikus olvasást nem jelöltem), valamivel kevesebb (ahogy az újraolvasást sem). Ezek ugyan számok, nem derül ki belőlük, hogy az „év borítója” és az „év könyve” milyen hatást váltott ki belőlem – főleg, mert az utóbbi nincs is regisztrálva sehol.

Írásokban

Ahhoz képest, hogy nem terveztem publikációt, valahogy mégis megjelent két könyv (az Andrea tutto bene második és a Szentek kis hibával első kiadása), az év második felében pedig szintén két könyv (a Tripiconi sztori sorozat 4. része, Az elfelejtett herceg és a Regénykódex, ami a Szentek kis hibával kimaradt képeit tartalmazza kódexformában). Emellett számos antológiamegjelenésem volt, idén a legtöbb egyébként, sokféle kiadónál és/vagy szervezet égisze alatt. És ha mindez nem elég, a Wattpadra visszaköltöztem és oda tettem fel sok kisregényt és novellát, amit ott (is) lehet olvasni. „No pasaran!” ;)

Eseményekben

Idén is hagyományosan részt vettem a nagyobb könyves rendezvényeken, így a Könyvhéten és a Könyvfesztiválon is, valamint a könyvem a Völgységi Könyvfesztiválra is leutazott, most először. Aztán hosszú idő után megint volt egy csoportos dedikálásom, nemrégen, két szuper szerzőtársam támogatásával, nem egyedül. Egyedül nem jó… ;)

Mélységekben

Tűnődtem azon, mennyire nyilvánuljak meg a negatív dolgokkal kapcsolatban, de úgy döntöttem, hogy bátor leszek. Elvégre nem bántam meg semmit, és nem is szégyellem. Az év eleje nekem magántermészetű okokból rettenetesen nehéz volt, mert elvesztettem két családtagot gyakorlatilag egymás után. Az utána következő fél évben is jórészt embereket kellett elengednem – barátok haltak meg, és komoly csalódások, károk értek üzleti szempontból is. A megörökölt cégem, amit talpra állítottam, csődközeli helyzetbe került, ám azóta is küzdök érte, nem hagyom elbukni – meg is alakult a Könyvek Sorban kiadó. Végre itthon vagyok! A gödör legmélyén ismertem meg az igazi barátaimat, és azt, kire számíthatok, és tudom, hogy ők nem hagynak el, bennük nem csalódom, így azoknak, akik az én bukásomat várják – nos, hát addig álljanak fél lábon és vívópózban, ahogy egy jóbarátom mondaná. ;)

Magasságokban

Azt mondják, ne írd meg a jó dolgokat, de miért ne emlékezzek rájuk? Mindemellett nem volt még ilyen évem, mint az idei. Ugyan nyertem máskor is Dugonics András Irodalmi-díjat, vagy jelöltek Az Év Könyve díjra – de most először voltam zsűritag egy szakmai díjeseményen (MIN-díj, a blogon sokat írtam róla, interjú is készült a szervezővel), lettem MKMT-támogató író, megkaptam az Illyrian Monastery Nagykeresztjét (Illyricum Magnae Crucis) és Kiskeresztjét (Illyricum Parvum Crucis), illetve felkerültem a Wikipédiára szócikknek, valamint… hadd legyek erre is büszke, vagyis inkább hálás: pappá is szenteltek a kolostor berkein belül. …Igen, eskethetek és temethetek is, de már jó előre be vagyok táblázva. :) Isten amúgy szólt, hogy engem őrülten szeret, szóval ez szerintem mindent megmagyaráz. :D

Az utolsó szó jogán

Ezek azok, amelyekről beszélhetek. Van, amiről nem. Arról majd beszéljen a jövő év! ;)

Itt szabadszájúskodtam is egy kicsit.