Alig telt el a nagy esemény, máris azon kattog az ember agya, hogyan önthetné írott szavakba a szavakba önthetetlent. Hogyan adhatná át másoknak, hogy és miért lett ünnepi(bb) ez a könyvhét, mint az előzőek? Egyrészt Budapest város alapításának 150. évfordulója alkalmából Budapest Könyvfőváros lett, másrészt pedig… na, de a többit a cikkben, csak olvass tovább. :)

Már nagyon régóta vártam az idei első országos könyves eseményt, nem mellesleg azért, mert amúgy imádom a rendezvényeket, de emellett nekem különleges, ünnepi jelleggel öltött testet a valóság: végre dedikáltathatom azt a könyvet, amit hosszú-hosszú évek óta tervezek és szervezek megjelentetni, az emberek elé tárni, a kezükben látni és pár jó szót váltani velük az Emlékkönny oldalai fölött. Íme, ez a csdás ünnepi időszak is elérkezett! Hát méltó módon folytattam az előre számlálást:

t +1

Csütörtökön azt a két megtisztelő felkérést igyekeztem teljesíteni, hogy kiszállítsam két szerzőtársam könyveit a Dunakorzóra. Természetesen – mert miért ne tenné – közbeszólt az Univerzum, és begyulladt a teljes bal karom ín- és izomállománya, ami azt jelenti, hogy ilyen esetben niente cipekedés. De én feltaláltam magam, és hála Istennek, segítő kezekre leltem a lányoméban, aki lelkes síkserpámként igyekezett rámogatni a kiszállításban, így minden hamar a helyére került (meg persze addig se kellett suliba menni :D ).

A Marysol könyvkiadó és a Talentum House – Pergamen Libro kiadók társulásában kaptunk közös standot a Duna felőli oldalon, ami azért volt jó, mert a délutáni pusztulat melegben nem sütött minket közvetlenül a nap. (Szerintem ez egy jó helyszín volt, tartsuk meg!) Jobbra mellettünk a Little Fox kiadó, balra pedig a Handmade by Julie V. Scott kapott helyet.

Délután a lányommal hazaigyekeztünk, a Vörösmarty téren lévő standokat nem sikerült megnéznünk, de nem bántam. Majd másnap! :) Akkor már kezdtek nagyobb tömegek szállingózni, ami a könyvhét kezdőnapját illeti, ahhoz képest egész sokan nézelődtek, ha nem is vásároltak, de feltérképezték a terepet. Az eső egyelőre csak megmutatta magát, de nem zavarta a rendezvényt, aztán el is vonult magának. Az embereket sem tántorította el a szándékuktól, így egy átlag csütörtöki részvételi sűrűségtől kicsit nagyobb lett az eredmény. Végre visszakapta a nép a kimozdulási kedvét, lerázva magáról a koronavírus miatti karantén emlékének nehéz terhét.

A nehéz teher inkább a stand kínálópultjára került, ami miatt az – egy fail compilation-videót megszégyenítő audiovizualitással – leszakadt. Kicsit sok volt rajta a felstócolt könyv, meg nem kellett volna rátehénkedni valakinek… (Nem nevesítek, de mi tudjuk.) Szerencsére az első ijedség után másodszor már profin mentettük a könyveket – nem lett bajuk -, este pedig fuldokolva röhögtünk, mikor meséltük ezt a szeretteinknek. Hála a szervezőknek, nem kellett kifizetni a megrongálódott lapot, hanem kicserélték, és el is mondták, hogy ez gyakoribb eset, mint gondolnánk. Azért reméljük, nem lesz több ilyen…

Képek >>

t +2

A péntek délelőtt nekem kimaradt – muszáj volt az itthoni dolgokat elrendeznem -, és akkor az eső komolyan le is jött körülnézni, mert egy magyar könyvmoly-felhő ereszkedik ránk minden június elején :D Azonban koradélután, amikorra kimentem, többedmagammal sikeresen elfújtam a felhőket. Időnként azért próbáltak visszajönni, és fitogtatni a meteorológiai fölényüket, de már nem gondolták komolyan, fel is adták.

Meglátogattam Péli Zsófiát, a Garbó kiadó szerzőjét az Álomgyár standjánál, akinek legújabb könyvét, a Ginevra kendője c. regényt tördeltem és készítettem elő. Kaptam tiszteletpéldányt és egy nagyszerű közös kávézást a kiadóval és Zsófi rokonaival, barátaival, illetve a kiadó vezetőjével.

Ezzel párhuzamosan dedikált a Talentum House kiadványa, az Örökkék antológia szerzőgárdája is, benne velem, amikor épp ott tudtam lenni, nagyon jól szórakoztunk. Elég sokan voltunk, de igyekeztünk nem terhe lenni a közösségnek, inkább egy üde színfoltként kavarogni a stand körül. Amúgy az antológia összes szabad példánya még aznap elfogyott, így ez lett hivatalosan is a kiadó bestseller kötete. (Jövő héten megtörténik az utánnyomás, így aki esetleg nem kapta kézhez, hamarosan meg fogja kapni.)

Este pedig jómagam is szignóztam a legújabb papírkönyvemet, az Egy igen-zet történetét, alias Emlékkönnyet – xzintén Talentum House kiadásban -, így megvalósult az a régi álmom… Vittem magammal ajándékba könyveket, konkrétan az apukám posztumusz életrajzát, amit még 2009-ben adtunk ki, és ezt kapták azok, akik eljöttek a dedikálásomra. Emellett csináltam egy aktivizációs nyereményjátékot is, ahol három nyertest sorsoltam, és ők is kaptak tárgynyereményeket (bögréket és karkötőt), valamint egyet-egyet édesapám könyvéből. Az összes példány elfogyott, hálás voltam érte. Így szerettem volna kiengesztelni azokat, akik annyi évet vártak az Emlékkönnyre. Remélem, hogy megbocsátották a hosszú várakozást, és valamennyire hozzájárulhatok így is a tartalmas szórakoztatáshoz. Mindenkinek nagyon jó olvasást kívánok!

Képek >>

t +3

Szombaton egész nap kint cikáztam, és bár nem volt előzetesen megbeszélve, vállaltam a standfél-nyitást is. (Ez később inverzben is megvolt, de azt majd a követező napi bejegyzésrészben kifejtem.) Aztán, amikor megérkezett a felmentősereg, nekiláttam rohangálni a dedikálások között. Csináltam egy Excel-táblát, amibe mindenkinek beírtam az időpontját, akivel találkozni szerettem volna. Ebből csináltam itinert a telefonomra, amit lelkiismeretes pipálgattam, amikor beteljesült. Nem volt ém káosz, dehogy. :D Viszont mindenkit elértem, és nagyon áldott időszakot zárhattam aznapra.

Csodás volt találkozni mentorált kollégámmal és fogadott lányommal, Ashley Redwooddal, a mostani ÍróTesómmal, Mátyás Mónikával, társszerzőmmel és másik fogadott lányommal, Krencz Nórival, sőt még egy nagyon kedves, eddig online ismert barátom, Matics Tomi is eljött, akárcsak egy régi barátnőm, Szekeres Enikő, akinek szintén adtam egy példányt apukám könyvéből, mert korábban már vett egy dedikált Emlékkönnyet.

Őket látogattam meg, és kértem dedikációt tőlük: Lione Stanislav – megkoronáztuk a nyeremények és könyvek sokaságát -, Tomcsik Nóra – hihetetlen, hogy nem dedikáltattam korábban a könyveit -, Gréger Csaba – kaptam tőle egy eszméletlenül édes kis szőrmók rókát! -, Santone – tőle kaptam egy olyan kártyát, amit hónapok óta küldenek nekem az égiek, és most olvasnom kellett! -, Fedina Lídia – lányom kapott tőle Galaktikát -, Renáta W. Müller – aki türelmesen dedikált nekem fél méter vastag könyvet :D -, Bacsa Zsófia – hálásan köszönöm a matricákat :) -, Farkas Bíborka – még mindig imádom azt a hagyományos tintás lúdtoll pennát -, Gabriel Russ – akinek már évek óta vártam a könyvét, és végre megvehettem! -, Pataki Eszter & Krisztina – akik élőben még szebbek, mint a képeiken -, Szollár Bence – aki meg nem is pszichopata, hanem nagyon cuki élőben -, Haklik Tamás – aki pont olyan menő élőben is, mint „papíron”.

Egy szó, mint száz: ez a nap feldolgozásra várt gazdagon, annyi minden történt. Hazafelé menve kilométeres sor állt Leiner Laurához, ami elgondolkodtatott arról, hogy én az ilyet biztos nem bírnám, instant ínhüvelygyulladás olyan testrészeimben is, amiben nincs ín…

Képek >>

t +4

Az utolsó napon úgy döntöttek fent, hogy kivonnak a forgalomból, ami a délelőttöt és a koradélutánt illette. Pedig úgy volt, hogy én nyitok, erre is készültem, már alig vártam, mert imádom az ilyen dolgokat a rendezvényeken… Pechemre valami olyat ettem, amitől enyhe ételmérgezést kaptam, így jobbnak láttam távolmaradni. Természetesen mindenkinek írtam, aki érintett volt, hogy nem tudok menni. Még az olvasóimnak is jeleztem, hogy a csupasz csíz lerobbant. (Mindeközben a bal karom sokkal jobb állapotba került, köszönhetően az imáknak, a pozitív gondolatoknak és a nagyszerű időszak okozta endorfinlöketnek. Csoda történt!) Bíztam benne, hogy a rosszullétem is odébb áll, ha imádkoznak értem és gondolnak rám. Koradélután ez meg is valósult, ezért kilátogathattam a könyvhétre.

A Dunakorzó végén egy újabb Leiner Laura-féle dedikáló sor fogadott, komolyan, ötszáz méteren keresztül türelmesen és rutionosan várták az emberek a sorra kerülésüket. Mire amúgy véget ért a lénia, a standokat is bezárták, és örök rejtély maradt, hogy bírja csuklóval a szerzőnő. Remélem, egyszer megtudom a titkát! :)

A Szingularitás antológia dedikálása, a Marysol könyvkiadó égisze alatt, már javában tartott, mire kiértem. Még volt esélyem és időm aláíratni a saját példámyomat és szignózni a többiekér, így nem maradtam le semmiről. Na jó, sajnálom, hogy nem sikerült elérnem Mester Györgyit és Garajszki Rozikát, de velük „listán kívül” is tudok találkozni. Erdélyi Annát még előző nap elkaphattam egy röpke beszélgetésre, így a mai dedikálást kihagyhattam. Megérte szenvedni a jóért, mert újabb csodás találkozásaim voltak, végre megölelhettem Simondán-Szabó Editet és kicsit hosszabban beszélgethettem Kristin M. Furrierrel, és Borsos Tímeát is megtaláltam még pár szóra. Az egész évemre pedig az tette fel a koronát, hogy mindent megbeszélhettem Menyhei Monikával, a Valósággá vált álom bloggerével. Azt hiszem, a világ egy kicsit jobb hely lett ezáltal, szóval nagy öröm ez nekem.

Ami a könyvvásárlást illeti, erre a napra már elengedtük a „könyvstopot”, és bevásároltunk könyvekből. A léleknek is kell a táplálék! :)

Képek >>

---

Mindenkit üdvözöl a Talentum House kiadó néhány szerzője és csapata

(balról jobbra) Pataki Krisztina, Pataki Eszter, Koppány Tímea (Tarja Kauppinen), Szollár Bence, Nagy Judit Áfonya, Haklik Tamás

---

Megmondom őszintén, most már alig várom a Könyvfesztivált, amin jelen tudok lenni.

Előtte, még június 16-18 között lesz Bonyhádon a Völgységi Könyvfesztivál, aminek keretén belül kapható lesz a helyszínen az Egy igen-zet története. Ha arra jársz, és nincs még neked, vedd meg ott könyvheti akcióban!

---

A végére pedig, hogy végtére is mi ez a madaras-gyümölcsös izé:

Karácsonyi mondóka

(angol népköltés részlete, Tarbay Ede fordítása)

Karácsony első napja van,
köszönt és minden jót kíván
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony második napja van,
köszönt és minden jót kíván
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony harmadik napja van,
köszönt és minden jót kíván
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony negyedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

További versszakok például itt >>

(Btw, én azt hittem, ez Robert Burns. :D )

---

Képek: saját, illetve szerzőtársak (Tomcsik Nóra, Bank Eszter Katalin, Talentum House kiadó) FB-on megosztott példányai