#olvasóvagyok #ünnepikönyvhét #harmadiknap
A mai nap totálisan a barátok és kedves ismerősök körében telt. Nem dedikáltam hivatalosan, hanem „vaddedikálást” tartottam, azaz mindenkinek bárhol megálltam, ha az orrom alá dugta a könyvemet, és aláírtam. :D Király volt! Őszintén többeknek dedikáltam így, mint asztalnál. Még! :D
Úgy volt, hogy ma reggel fotózzuk a könyveimet és engem a Duna partján, de az időjárás kicsit kiszórakozta magát rajtunk, mert otthon nálunk esett és borús volt az ég, tehát fotózásra alkalmatlan, de mire fotós barátom, Dávid kiért, kisütött a nap, de akkor már megvolt a maga feladata. Így erről önhibánkon kívül lemaradtunk. Annyiból nem bántam, hogy olyan délután kettőig iszonyatos fejgörcsöm volt – gondolom, az időjárás velem is jól elszórakozott -, és remélem, hogy holnapra megszelídülnek a körülmények.
Akárhogyan is: egy óra körül Dávidnak kifogyott a nafta a fotógépéből, ezért elugrottunk a közeli boltba elemért. Miután visszaértünk, én némi junk fooddal vigasztalódtam – amikor egyszer csak elém toppant az első kliens a vaddedikáláson: Balázs, és nagyon helyesen számon kérte, bárhol le lehet engem szólítani, höhö. Szóval elő a nedves törlőkendőt, hogy ne csipszes kézzel tapicskoljam össze a drága könyvemet XD de erről is szólt, így van, nagyon örültem neki. (Készült fotó róla, csak később kapom meg.) De jó volt! Felidézte számomra a sok évvel ezelőtti vaddedikálások boldog emlékét. ^-^
Később Andival futottam össze, aki ennek örömére szintén vett egy könyvet és dedikáltunk a virágtenger fölött, na, ezt már mi is dokumentáltuk (fotók Facebookon és Instagramon).
Utána szaladtam – jó, gyökkettővel gurultam – a Deákra Niki elé, már alig vártam a találkozást. Egy éve nem láttuk egymást, és legutóbb nem tudtam sajnos elmenni a könyvbemutatójára, azt úgy bántam. Úgyhogy most bepótoltuk, együtt és Tomival közösen csatangoltunk, miután ő is belém botlott. Nikinek is dedikáltam a tiszteletpéldányát, utána pedig körbejártuk a rendezvény majdnem teljes helyszínét. Tomit összeismertettem egy másik Tomival, aki könyvet írt Magyar Péterről (nekem is megvan a dedikált példányom tőle). Elsétáltunk Zsuzsához, akivel élőben még nem találkoztam, pedig online már nagyon jó barátságba kerültünk. Aztán Lacitól vettem meg a régen várt könyvét, és a közben random bemutatót tartó időjárást próbáltuk túlélni – kb. egy óra leforgása alatt mindent produkált a ködön és a havon kívül. -.- De aztán lenyugodott, és onnantól kezdve ezerrel nyomta a kövér nap a sugarait, ahogy azt nyáron kell. ;)
A tömeg már koradélután hatalmas volt, nehezen haladtunk, de nem baj ez, hiszen jó az íróknak és kiadóknak is, ha sok-sok ember érkezik, érdeklődik, könyvet vesz. A tizensok méter hosszú dedikálósorok külónösen jólestek a szerzőknek, akik várták a lelkes olvasókat, hogy összefirkálhassák a példányaikat. :D
Miután mindenkivel találkoztunk – én Edittel, Erikával, Tündivel, Katival és Lionéval is, annyira örültem nekik, mert nem számítottam rájuk -, Nikivel meglátogattuk a Café Muse-t, mert azt írták, kutyás kávézó. Végül kiderült, hogy igazából szívesen látnak kutyákat, de nem voltak ott kisállatok, csak nagyok (emberek, hehe). Meglepődtem, hogy csak angolul beszéltek, de jólesett kicsit használni a második nyelvemet, és kicsit külföldinek éreztem magam. :D A spanyol latte pedig isteni finom volt (ez sűrített tejből készül, flat white módjára). Végül elkísértem Nikit Kelenföldre, majd én is hazajöttem.
Ma voltam az eddigi leghosszabb napon, de a holnapi még hosszabb lesz. :D
Drukkolj és gyere el 15 órára a Bookaholic standjához (Dunakorzó, 47), mert ott leszek én is. A könyveim pedig folyamatosan megvásárolhatók a teljes rendezvény ideje alatt, mind a HELMA Könyveknél, mind a Bookaholicnál.