#olvasóvagyok #ünnepikönyvhét #negyediknap
A vasárnap volt a legintenzívebb, így érthető, miért csak kedden kerül ki a bejegyzés erről. Hétfőre kifeküdtem, de jó értelemben, totálisan elfáradtam. Hát már nem vagyok olyan mozgékony, mint tíz éve! A jó hír, hogy bőven több minden történt velem még egy nap alatt is, mint tíz éve…
Az előző napról prolongált fotózást végül kora délelőtt ejtettük meg Pászthy Dávid barátommal (aki egyébként sok-sok díjat nyert természetfotós, és nekem aztán nagy természetem van, akivel csak ő bírt el, höhö). Pár percet sikerált késnem sajna, pedig ezt úgy utálom, én mindig vagy tíz perccel legyek előtte valahol, vagy sehogy. Az idő nem volt a legfényesebb, ilyenkor vakut vesz elő az ember fotósa, hogy valahogy kinézzen a fotózni kívánt élőlény, tárgy vagy fogalom. A szürke felhők ugyanis lefojtják és szanaszét verik azt a kis főfényt is, ami átjut az égi paplanon. Ettől ugyan nincs árnyék, na de a színek és a kontúrok is behalnak. Könnyebb egy napos időnél fényt terelni, mint a szürkeséggel felvenni a harcot. (Fotósikola vége.) De amúgy Dávid egy zseni, mint azt ezek a fotók is bizonyítják.
Közben én is fotózgattam (meg videózgattam) a saját „kaputelefonommal”, meg panorámafotókat készítettem a Jane Haining rakpartról és a Vigadó téri szökőkút környékéről, illetve később a Vörösmarty térről is:
Amikor hunyorítok, a két hátizsákot egyetlen nagy objektíves fotógépnek látom. XD
Jó, itt már nem. XD
A fotó nem adja vissza, de közben Gryllus VIlmos énekel a gyerekeknek a távolban. ^-^
És ilyen a rakpart, amikor le van zárva az autósok elől, de még ember sincs rajta, csak a szerelem:
Ennek meg úgy örültem, hogy végül nem felejtettem el!
Minden oldalról, hogy jóóól emlékezzünk rá még jövőre is. :P
A dedikálásomig volt még sok idő, így körbe tudtam járni az ojjektumot, és mert persze fél egytől fél kettőig dedikálta Mester Györgyi barátnőm a legújabb könyvét. Vele keresztbe dedikáltunk, és persze ezt megörökítettem én is, bár nem minden fotó van meg az FB-oldalon, ezért ami ott hiányzik, azt ide teszem.
Ekkortájt már nagyon lógott az eső lába, de vagy széttette és kisütött a nap (höhö), vagy kíméletlenül vizes cseppekben esett mindenhová. Háromszor áztunk el és háromszor pakoltunk ki-be a dedikálásom alatt. De a Bookaholic kiadó profin megoldotta: amikor esett, betettek minket a pult elé, a stand védett részére, két szék, közé egy doboz a könyveknek és a dedikálás helyének. Poénból betettek elé egy kis bőröndöt „NYOMDÁRA GYŰJTÜNK” felirattal. Remélem, sokat összeszedtek belőle, mert megérdemlik. :) Sajnos az idő annyira szeszélyes volt, hogy a kétórás dedikálás egy óra negyvenöt perckor inkább véget ért.
De szerencsére akkor már nem jött senki, csak mi, lassan pakolni – előtte volt némi csellengős, Voiz-app nyitós, majd vécére menős, meg rettenetes Sz*rtkapsz kávé ivós etap, utóbbiárt bocsánat, de hát könyörgöm, a vécé is annyira le volt lakva, mint egy koleszben, hát hogy lehet ilyet a turizmus egyik fellegvárában, a Marriott Hotel lábánál, a Shakespeare-szobor mellett, de tényleg?! Egy csillagot adok, de csak azért, mert végre BORKA volt a papírpohárra írva, és nem Kata vagy Erika. :*
Visszafelé menet a HELMA-MKMT standjánál is konstatáltam, hogy szuperül megoldották a makrancos angyalkönny – vö. eső -problémát, de ők évek óta profibbak a profiknál, ami mellett bárki alázatot és rutint tanulhatna tőlük is.
Elköszönéskor egyeztettük a Bookaholic standján az eladásokat, fogadtak be bizományba könyvet – juhé, minél több helyen legyen -, a főnökasszony, Carmen még magának is vett tőlem könyvet ^-^ Nagyon cukik voltak. A HELMÁ-nál minden bent maradt, a mörcsök is, majd később egyeztetünk szokásosan. Mindenkitől mindkét standnál elköszöntem, és hazafelé vettük a segíteni érkező fiammal az irányt. *_*
Jaj, jut eszembe, a rakparton az amúgy bitangszép méhlegelőről több kép is készült:
Hajó, ha nem jó… XD Véget ért a Könyvhét mostanára, zárul Borka mókatára… Olvass, nézz és hallgass magyar alkotóktól, vásárolj közvetlenül a kiadóktól ezek után is! ;*