Az elmúlt hó végén végre elérkezett a hosszan várt könyvfesztivál ideje. Már hetek óta izgatottan készültem rá, hogy végre elmerülhessek a könyvek világában, és talán beszerezhessek pár új remekművet a gyűjteményembe. De ahogy közeledett a nagy nap, egyre jobban elbizonytalanodtam, és kételkedni kezdtem, hogy vajon valóban szükségem van-e még egy új könyvre.

A könyvmolyok életében gyakori probléma a bőség zavara. Már a polcaink is megteltek a különböző műfajú könyvekkel, de még mindig újabb és újabb címeket találunk, amiket szívesen elolvasnánk. És akkor itt van még az internet, ahol folyamatosan ajánlanak nekünk új könyveket és írókat. Nehéz ellenállni a kísértésnek és nem vásárolni még egy új könyvet.

De a könyvfesztivál azért mégis csak más. Itt nem csak a könyvek vásárlásáról van szó, hanem egy egész napot eltölthetünk az irodalom és a kultúra jegyében. A színpadokon beszélgetések zajlanak írókkal, költőkkel, műfordítókkal és kiadókkal. Lehetőségünk van találkozni kedvenc szerzőinkkel, dedikáltatni a könyveiket és megismerni új írókat is.

A könyv sokszínűsége pedig az egyik legnagyobb előnye. A könyvfesztiválon nem csak a legújabb bestsellerekkel találkozhatunk, hanem olyan könyvekkel is, amikről talán még sosem hallottunk. Így lehetőségünk nyílik kibővíteni az olvasási repertoárunkat és új műfajokat felfedezni.

Jómagam is úgy elfáradtam a könyvfesztiválon, mint talán még sohasem. De nem a hosszú sorok és a tömeg miatt, hanem mert egész nap csak a könyvekről és az olvasásról beszélgettem, és talán még egy kicsit több könyvet is vásároltam, mint terveztem. De ez a fáradtság egyáltalán nem bántott, hiszen egy csodálatos napot töltöttem el a könyvek világában.

Összességében azt gondolom, hogy a könyvfesztivál az egyik legjobb hely a könyvmolyok számára. Itt találkozhatunk a kedvenc szerzőinkkel, felfedezhetünk új könyveket és beszélgethetünk más olvasókkal is. És ha már úgyis bőség zavarában szenvedünk, akkor legalább egy olyan napot éljünk át, amikor a könyvek állnak a középpontban.

Ha idáig elolvastad, akkor 1. hős vagy, 2. megérdemled a valódi gondolataimat, mert az előzőek AI-generálta sorok voltak. Ugye, milyen durva?! Nyugi, ilyet többet nem csinálok, de nagyon jó móka volt kísérletezni! :D No para, az alábbi rész már teljesen saját! ;*

Feszt is Könyvfeszt

Szóval bitang időszak van mögöttem, alattam, bennem, előttem is valószínűleg. Ennek köszönhetően iszonyatosan elfáradtam, és most először a makacsságom és a tenni akarásom vitt ki a Millenárisra, az erőm és az energiám viszont cserben hagyott.

Épp megszabadultam egy kiadótól – nevét fedje a méla feledés -, és mint utolsó mohikán, magányosan képviseltem a saját kis könyvemet a fesztiválon. Nagyon sokat adott nekem, ahogy a vendéglátó kiadók – a Marysol és a NewLine -, illetve az olvasók és látogatók viszonyultak hozzám. Egy családra leltem náluk, mentsvárra, ahol végre nyugalomra lelhetek. Ennek ellenére kicsit kívülállónak éreztem magam, de mentségemre szóljon, és ez az övék is, hogy bitang nehéz időket élek.

Csodás és felemelő beszélgetéseim voltak: olyan írókkal találkoztam, akiket már vagy nagyon régen láttam, vagy még sosem, de már nagyon szerettem volna. Nagyszerű diskurzusok alakultak olyanokkal is, akikkel már a Könyvhéten cinkosan összekacsintottunk. De ugyanekkor lehetőségek nyíltak meg, új innovációkra derült fény, és fél méterre elhaladhattam világhírű szerzők mellett is, akikhez viszonyítva a tény, hogy kollégáimnak mondhatom őket, óriási megtiszteltetés nekem. Ráadásul összefutottam egy olyan ismerősömmel is, akit bárhova inkább elképzeltem volna, mint a könyvfesztre – őrülten felszabadító és kellemes csalódás volt. :)

Gyönyörű idő lévén sokat bandáztunk a parkban, körbejártuk a létesítményt, valahol mindig lógtunk. Igyekeztem nem útban lenni sehol, de nem mindig sikerült. :D Alapvetően sokkal több új embert ismertem meg most, mint az elmúlt két évben összesen. Plusz a dedikálásomra megjelent egy férfi, akit még soha nem láttam, és csak velem akart fotózkodni. Én úgy megilletődtem… Kiderült, hogy van egy közös ismerősünk, akivel együtt ők olyan személyek, akik híres embereket – érted, híreseket!!! – stoppolnak le egy közös képre. Aztán rengeteg lájkot gyűjtenek rá a közösségi médiában. Csak ennyi. De úristen! Én is híres ember lettem. <3 Oké, ez hihetetlen volt, és nagyon megtisztelő, fantasztikus érzés. ^.^

Elnézést, de senkit nem említek név szerint – a fentebb kreditált személyt és a két vendéglátó kiadót kivéve, akiknek külön-külön és együtt is nagyon sok mindent köszönhetek. Ők azok, akik kitartanak egy bitang nehéz élethelyzetben vergődő közszereplő mellett. A többi barátaim, harcostársaim, írótesóim és frissen megismert ismerőseim pedig ugyanezt teszik, és ők tudják, kik, ahogy én is. Megőrizzük egymás inkognitóját ebben a történetben, csak hogy megmaradjon a betyárbecsületünk romantikája is.

Egyébként ez volt életem legjózanabb könyves eseménye, amikor rá kellett jönnöm, hogy egyrészt ennyi embert egy helyen és időben nem láttam – aminek irdatlanul örültem -, másrészt pedig hogy már nem bírom úgy a metált, mint régen – hát ennek már lényegesen kevésbé. Lassítanom kell, kicsit megállnom, kilépnem oldalra a mókuskerékből, már persze, ha erre képes vagyok, mert különben baj lesz, amit nem szeretnék. Muszáj visszavennem a tempóból, és valamikor megtanulnom ténylegesen pihenni. Én ezt a feladatot kaptam a könyvfeszttől a következő könyvhétig. Aztán, hogy mit hoz a jövő, majd meglátjuk.

„Írók: írjatok. Mert annyi megírásra való történet van még. És csak addig írhattok, amíg éltek. Erre vigyázzatok.” (én)

(Kép: saját – kivéve krditált kép)