#0Q

Már a csapból is ez a téma folyik, mert hát történelmet írunk, ha akarunk, ha nem. 2020 sajnos a „koronavírus” éve (pontosabban a CoViD-19 okozójáé). Mindenki úgy igyekszik átvészelni, ahogy tudja, akinek toll van a kezében, az írással. Úgyhogy én is nekiálltam kis posztokkal dúsítani az információtömeget. Március 17-től számolom, de igazából én – betegségből kifolyólag – 11-e óta önkéntes karanténban vagyok, jó okkal.

Bár jómagam nem jártam külföldön már vagy négy éve, de a cég, ahova napi szinten bejárok, egy nyugat-európai multinak dolgozik, ahova a kollégáim hellyel-közzel kiutaznak. Illetve olyan helyen lakom, ahol páneurópai kolónia él, illetve itt a bulinegyed széle. Emellett rendszeresen tömegközlekedek keresztül a városon, turistafrekventált útvonalon. Közben a családomban kezelt daganatos beteg él; magam is veleszületett szívrendellenességű és szerzett asztmás vagyok; édesanyám, az egyetlen nagyszülő hetvent idén elérte – nem volt kérdés, hogy izoláljam kis családunkat a nagyvilágtól.

Egy hozzám hasonló szociális fóbiára hajlamos, introvertált könyvmolynak ez a karantén maga a Paradicsom! Vagy mégsem? ;)

#maradjotthonésznél