Előolvasás és „Nem vagyok blogger” -értékelés M.G. Brown Szerelempróba című regényéről, melyet a Könyvfesztiválon ismerhetnek meg az olvasók.
Ismertető:
Vegyünk egy jókora adag tehetséget, és keverjük össze egy csipetnyi makacssággal, aztán hintsük meg bőven kitartással, majd fűszerezzük jó sok vággyal, és nézzük meg, mi sül ki abból, ha egy krónikus szerelemellenes, karrierista színésznő előtt terítékre kerül egy munkamániás, kislányát egyedül nevelő mesterséf!
Nicole Durante azért fáradozik, hogy egy napon a Broadway színpadán állva fogadja a neki járó, kiérdemelt vastapsot, míg Diego Bertolini már beteljesítette álmát, és menő éttermet vezet Rómában.
Az életük látszólag tökéletes és irigylésre méltó, a kulisszák mögött azonban megannyi titkot rejtegetnek. Aztán egy ottfelejtett telefon váratlanul átírja a megszokott forgatókönyvet, a jelmezek foszlani kezdenek, a maszkok repedeznek, és megkezdődik a szerelempróba… De vajon létezik olyan próba, amin senki sem bakizik?
Értékelés: 5/5
„A Nap már felkúszhatott a horizontra, hogy dölyfösen mutogassa sárgás pocakját a karcsú Holdnak, de a fénye még nem volt annyira erős, hogy megvilágítsa az ágyamban heverő, izzadt testű szarcsimbókot.”„…odavoltak a kisfiús bájáért, göndör, aranyló angyalfürtjeiért és kék szeméért, amibe elég volt csak belepillantani, és az ember máris látni vélte a végtelen óceánt. Igen, a szeme tényleg szép. De hosszútávon ez ki a francot érdekel, ha minden egyes éjszaka úgy búg, mint egy lerobbanni készülő, második világháborúból visszamaradt tehervonat?”„– Most mi lesz, Nicky? Lehull a csillagunk és betemeti a por, hogy aztán az irigyeink jól megtapossák, és sose ragyoghasson újra.– Ez most komoly? – pillantottam rá lesajnáló tekintettel. – Te komolyan világra hoztál egy ilyen mondatot?– Ne várj most tőlem túl sokat – dünnyögte. – Totál ki vagyok bukva.”„Alex úgy a húszas évei elején találkozott egy szemkápráztatóan gyönyörű, Adele nevű lánnyal. A kapcsolatuk virágzott, mint a gyümölcsfák, ha megsimogatja ágaikat a tavaszi, éltető napsugár. Szerelmes dallamot zümmögő méhecskék röpködtek körülöttük, szívecske alakzatban, zümmögésük romantikus melódiájába galambok turbékoltak bele, és az örök szerelemről trilláztak nekik. Félreértés ne essék, ez a nyomorékság nem az én agyamból pattant ki. Alex írta le így a kapcsolatukat annak idején, amikor először mesélt nekem Adele-ről.”
Imádom M. G.-t, mert gyönyörű lírai képeket fest, aztán egy ördögien zsivány mosoly kíséretében agyoncsapkodja őket egy odaégett serpenyővel. Pont, ahogy én tenném! Ám míg én kikarikírozom, ő ezáltal kiemeli és megerősíti az emberi világban rejlő szépség és a szörnyeteg ambivalens, mégis szenvedélyes kapcsolatát. Che perfetto!
Az az igazság, hogy le kell szögeznem: én vagyok Morning Glory egyik elfogult rajongója. (Imádom a nevét, „elnézést kívánok”!) Még a bevásárlólistáját is elolvasnám, ha kiadná (Morning Gloryn kívül még Orosz T Csaba, Böszörményi Gyula, Krencz Nóra, Tomcsik Nóra bír nálam ezzel a státusszal). Magas a léc, mert M.G. magasra tette. Nemcsak egyszerűen jól ír, hanem életre kelti a saját szereplőit. Nem Disney-hercegnőket és hercegeket kreál, hanem hús-vér embereket örömmel, bánattal, szenvedéllyel és fásultsággal. Rengeteg nevetéssel, sok „awww”-életérzéssel (amikor az ember a mellkasához kapja a kezét, és hülye, orgazmikus fejet vág), és bizony könnyekkel. A legjobb helyen rakja le a bombáit, hogy azok teli erővel robbanjanak bele az arcunkba és a szívünkbe.
Viszont a Rózsaszirmok-univerzum annyira telitalálat, hogy mellette eltörpül szegény Nicole és Diego sztorija. Kezdetben! Nicole abszolút nem szimpatikus, Diego meg túlságosan is az, mindkettejüket gyanúval szemléltem. Aztán amikor megjelenik egy izgalmas múlttal kecsegtető mellékszereplő, Zerina, kezd izgalmassá válni a sztori. Zerina amúgy is ellopja a végén a show-t, ami nekem azért volt különösen szívbe markoló, mert én kezdettől fogva szimpatizáltam az albán p*csával. (Nehéz spoilermentesen írni, na! De szeretem a titokzatos antagonistákat…)
Ami hihetetlenül elvarázsolt, az a hamisítatlan olasz hangulat, a fekete-fehér helyett nagyon is szürke és színes karakterfelépítés, a színpad és a konyha elbűvölő világa, a jellemek fantasztikus fejlődése. Az elmaradhatatlan Brown-i humor, ami miatt ezt a könyvet csak elővigyázatosan olvassuk tömegközlekedésen vagy éjjel, amikor alszik a család. (Nem fognak. Felkelnek és leb@sznak, min röhögsz annyira…) Megpörget, feldob, aztán el is kap. Százszor, ezerszer, mamma mia! A premisszája lehetne: a szeretet majdnem mindent legyőz, amit nem, azt lejátszik vagy megfőz. ;)
Ez az a történet, aminek nem vártam a végét, mégis tudtam, ha eljön, csakis tökéletes lehet. Így is történt… Nem csalódtam! Elég csak annyi, hogy „a szívmedálos -gonista, a tuskó minden-lyukban-‘anál, a szőke szívtipró meg a Hazmat-girl” nem járhatott volna jobban! ;) A megfejtésekért olvassátok el ti is a Szerelempróbát!
Köszönöm, hogy elolvashattam, és tényleg bátran merem ajánlani mindenkinek, akik szeretnének valami szenvedélyesen és viccesen olasz élményt átélni, illetve a szeretet és szabadság egyetemes, de nem didaktikus, hanem megvilágosító, felemelő és megtisztító üzenetéről olvasni.
Felcsigáztalak? Bővebb információ a könyvről és a megjelenésről a szerző FB-oldalán:
> > > M. G. Brown Official < < <
Arrivederci à tutti!