Üdv Loch Nessből – BorKaRantÉn, 23. nap

#23Q

Hazudnék, ha azt mondanám, nincsenek mélypontok egy ilyen helyzetben, még akkor is, ha fenemód élvezzük a helyzetet. Azért ez változás, méghozzá gyökeres, és bár hozzászoktam a gyors, mindentől elszakító változásokhoz, azért megvisel. Tegnap egy elég mély lelkiállapotból kellett visszaevickélnem. (Felbukkantam, mint a Loch Ness-i szörny.) Nem megy másként, csak ha lemondok bizonyos dolgokról, és ezt a lemondást a mai nappal meg is kezdtem. (Ha különbséget észleltek velem kapcsolatban, ez lesz az.) Nem ígérek, csak reménykedem. Minden nappal előrefelé.

Amit ma írtam:

  • Andreáék csodálatos története. Mindig megnyugtat, ha írok. Többet kell csinálnom. Gyűlik a NaNoStreakem, tök jó. :D

Amit ma olvastam:

  • Mostanában nincs türelmem olvasni, ez van. Ebben a helyzetben természetes, mint mindennek, ennek is be kell állnia.

Amit ma dolgoztam:

  • Nekilátok most egy rajznak, amit tegnap teljes egészében elvesztettem, mivel a program úgy gondolta, hogy mentés nélkül visznemlát. Nem bánom, mert ez is megnyugtató (de azért remélem, ma már nem kell búcsú nélkül elsiratnom a művemet. :D )

#maradjotthonésznél

Kép: Wikimedia Commons