Hanem már csaknem két esztendeje, de a hatása, az élmények és a szeretetem a nyugati világ iránt töretlenül aktuális. :)

Borka bedekkere 2. rész

azaz Agylob menni München Abenteuer 2.

Grüße aus Vergangenheit, nem másnap jöttem, mert közben itt is zajlik az élet, iskola, politika, életem párjának hazaköltözésének hajnala, útkeresésem kulminálása (feladtam a szakmámat, akit érdekel, annak majd lesz egy másik poszt erről is), önmenedzsment stb. Na, de vissza az álomhétvégére, a szokásos kvízhangulatban mesélném el a sztorit. Jó olvasást kívánok és mókázást a válaszokon. :D

A pénteki élményeket (előző rész) itt elevenítheted fel.

Szombatra virradó éjjel nem sokat aludtam, de ez nálam normális, hosszú ideig tart, míg megszokom egy alvóhelyet, és ez ágyakra vonatkozik, nem helyszínekre, tehát egy szobában másik ágyon aludni nekem teljesen olyan, mintha másik városban is aludnék, körülbelül három hónap, míg megszoknám, bla-bla-bla, természetesen ez itt nem volt lehetséges, hiszen hétfőn jöttünk haza. Reggel Kettesem csinált kávét nekünk, és átmentünk az apai hadiszállásra :P elfogyasztani. Épp akkor kelt fel a nap, meg is örökítettem, tökéletes összhangban a kávéval. A távolban, jobbra az Olympiaturm (Olympia-torony) álldogál, amelyet ezen a napon határoztunk el megmászni.

 

• Ki pakolta ki reggel a szekrény fiókjait családtagjai nem kis derültségére?
  a. Egyeske
  b. Ketteske
  c. valamelyik gyermeklelkű szülő

Ha van tipped, gondolj rá; ha érdekel a válasz, olvasd tovább!

(Nem hinnéd el, de…
A = Ugyanis fiam már nagyobb, mint egy pakolandusz minimusz és nincs szokásában a pakolás, de most valami – vélhetőleg műszakis, pasis cuccok fellelése – felébresztette benne a szunnyadó kisgyermeket. :) )

Férjem finom tízóraival készült: a nürnburgerért ne menjünk a Mekibe, inkább megcsinálja ő maga, ehhez viszont le kellett „ugranunk” a Normába, az egyik női nevű szupermarketbe, amelyet magyarul Aldinak hívnak, meg Andinak, meg lásd idevonatkozó VFJ-idézet. A Norma előtt célba vettük az amúgy is útba eső italdiszkontot, ami meg tiszta Váci úti régi Match a városkapus buszpályaudvarnál, viszont itt csak italokat, rágcsákat és partikellékeket lehet kapni. Azért jár ide emberem, mivel sok pillepalackot vissza lehet váltani. A befolyt aranyból újabb pillepalackokra tettünk szert (például rekesz Karamalzra), illetve jó minőségű csokira.

• Nekem legnagyobb meglepetésemre sikerült rálelnem egy nem parti, de már nagyon keresett hasznos tárgyra a filléres (centes) gondolavégen. Vajon mi volt az, és miért kellett annyira?
  a. Zsebkés (nincs saját, és a vonaton használtam volna – nem arra!!! Enni)
  b. Fültisztító pálcika (vagy megenni, vagy az Ohrenschmalz szakképzett kihalászására, ezt a kifejezést dobd be Google-translate-be, én le nem fordítom :P)
  c. Nagy akasztópakk (házi szeparátum elfüggönyözésére)

(Nem hinnéd el, de…
C = Sehol nem találtam ilyen S alakú nagy fémakasztót, és a galériaágyunk hálójába pont passzol, amivel el lehet függönyözni az ágy alatti munkaállomás-parkot. Szuper, hogy ezért Münchenbe kellett jönnöm! :* )

A Norma tíz perc sétára volt onnan, tisztára úgy nézett ki, mintha itthon mennénk vásárolni, annyi különbséggel, hogy tisztább volt – bár a térkövek között moha növögetett, a járdarepedésekben pedig gyermekláncfű-levél -, láttunk egy cukker német kisterepjáróvelorexizét, illetve mikor felsóhajtottam, hogy a huzatot kapott jobb vállam hogy sajog, elém ugrott egy névtábla: X… Y… Chiropraktischer. (Köszöntem az égieknek, de nem kértem, majd elmúlik a vállam és a fájdalma is, gondoltam. Igazam lett. Átment a bal vállamba, majd később a lábamba.)

De még ezért is megérte szenvedni, hogy olyan nyugi volt abban a városban, hogy leszartam, ha fájt valami, időjárás- és környezetváltozás, de a legszebb helyen esik meg eddig velem. Még a Normában tapasztalt rohanós, nemszeretekvásárolni érzés (tényleg nem szeretek, ebből a szempontból nagyon pasi vagyok, a férjem pedig szeret, tehát ő ebben feminin) sem hangolt le.

• Miért vásároltunk be akkor az egész hétvégére?
  a. Semmi különös, csak ott vasárnap zárva van minden bolt.
  b. Franc akart nap közben vásárolgatni, amikor megyünk várost nézni.
  c. Majd’ megvesztünk azért a házi nürnburgerért.

(Nem hinnéd el, de…
A = Németországban sosem volt vasárnapi nyitvatartás, és a nonstop sem jellemző, leszámítva a benzinkutakat. Viszont a terület élhető, az embereknek általában mindig van pénzük és idejük bevásárolni előre, mondjuk szombaton egy nappal többnyit. Továbbá el tudnak menni tényleg kirándulni, családdal lenni, moziba, cukiba, vurstliba. Senkinek nem hiányzik az, ami sose volt, és a párom is könnyen adaptálódott ehhez. Itthon ez elképzelhetetlen lenne, pedig valaha mi is így éltünk, a nyolcvanas években. Ott rontották el, hogy kinyitottak a boltok vasárnap… Amikor tavaly elvették a lehetőséget, az már nagyon fájt egy erre rászokott lakosságnak, ahol sokaknak időben összeegyeztethetetlen volt a munkájukkal, az életvitelükkel a boltszünet.)

Életem szerelmes kardántengelye aztán elkészítette a nürnburgert, megcsapva és -bolondítva sajttal és salátával, majonézzel, minden földi jóval. Úgy érzem, szólnom kellett volna neki, hogy ebből építhetne ott karriert, most meg már késő (jön haza szerdán)… Na, mindegy, csorgassuk könnyeinket és nyálunkat erre a fehér kolbászos csodára:

Ettől új erőre kaptunk, hogy még délelőtt kilátogassunk az Olympia Parkba, amely a ’72-es olimpiai falut, létesítményeket és látványosságokat foglalja magában.

Az olimpiához kiegészítésként még elmondanám, hogy a város nem úgy állt hozzá sem az eseményhez, sem az utána maradó sport- és lakólétesítmények hasznosításához, mint a többi, azóta levitézlett olimpiai városok. Felfedezték, hogy turistalátványosság és iskolai, illetve szabadidőközpont telepíthető belőlük. Rendszeres nagykiállításokat, bemutatókat tartanak, felújítják épületeiket, illetve a BMW Welt is a park centrumában tartózkodik. Ezt a nagy autógyár idegenforgalmi és oktatási célokra használja. A Welt területén, ami kábé akkora, mint a budapesti Árkád, a cég összes ágazata tiszteletét teszi, az ős-BMW-ktől a Rolls Royce-on át a Miniig. (Bajban lesz a brexiteló brit gazdaság, mert a BMW se perc alatt átpakol majd magához minden RR és Mini angliai gyártási és forgalmazási területet, amikor befejeződik a kilépés az EU vámuniójából. Na, majd meglátjuk.)

Az Olympiazentrum metrómegállóból feljövet kürtőskalácsszagra lettem figyelmes, de csak forró, fahéjas és cukros gesztenyét árultak. Vettünk ki pénzt az automatából, hogy fizethessünk majd a belépőkért. Csomagoltunk némi kaját, tettünk el banánt, meg rengeteg vizet. Szokás szerint a fényképezőgépek sem maradhattak ki. Utolsó preflight, és irány a park!

Telezöld halmok terültek elénk, a rengeteg fa és az egyirányba hullámzó, tisztelettudó és türelmes turistatenger (tényleg), illetve a bácsi, aki fagotton hozott valami kortárs dallamot, elvarázsolt. Első fordulóra a BMW Welt
szokatlan formájú épülete tűnt fel, mellette pedig az iszonyú slank „tévétorony”. Távolabb feküdt maga a stadion, ami nagyon mókás, „aggatott anyagszerű” futurisztikus formát bírt viselni. Marha jópofa, ’72-ben biztos, hogy eszméletlen látvány lehetett, de valahogy olyan módon, ahogy még ma is jól néz ki. Minket lenyűgözött, pedig anno dacumál még csak a férjem élt (én hat évig zacskóban sem).

• Mit láttunk meg a BMW Welt homlokzatán, ami megmelengette a szívünket?
  a. Egy igazi, hamisítatlan elektromos BMW-t, életnagyságban.
  b. Minden nyelven, így magyarul is felírták a Willkommen szót, pedig a magyar nem is világnyelv.
  c. A nemzetek zászlaját, ahol jelen van a BMW márka, így a magyar lobogót is.

(Nem hinnéd el, de…
B = Az volt igazából a csodás, hogy nem a sima „üdvözöljük”, hanem a sokkal kedvesebb „köszöntjük” jelent meg. Egyeske szúrta ki, pedig ő olyan vaksi, mint én. :P Hát nekünk nagyon jól esett!)

(A képen épp Mark Zuckerberg után lépünk be az épületbe. Á, nem, csak viccelek… Illetve ki tudja?! Nem láttam az arcát… ;) )

A nagy kapu mellett valóban sok autócsoda volt kitéve Hallo, Zukunft, azaz Üdv, Jövő felirattal, körülötte lézengtek az emberek, mert nem lehetett beülni, csak kintről csodálni. Bent hatalmas belterű, galériás aula tárult elénk. Inkább repülőtérbe ojtott expo hangulata volt, csak nagyon sok kocsival, még sem volt parkolóház az érzés. Voltak autók, amelyekbe be lehetett ülni, a motorokra rá, volt interaktív kijelző, virtuál-realitás szemüvegben, és turista, minden mennyiségben. Rajtunk kívül a nonstop fotózkodó japánoktól kezdve az eltátott szemű lengyel cserediákokkal bezárólag. Az alsó szinten voltak az autók, fent pedig egy kávézó és motorok kiállítva. Mint kiderült, a helynek két bejárata van: mi a hátsón jöttünk be. Az első bejárat a BMW Múzeum konszernje felé néz, ami jópofa módon – még hogy a németeknek nincs humora! – így látszik az űrből:

James T. Kirk és Spock lájkolja ezt. :D

Jóvanmá’, adok a beltérből is valamit:

Ugye, milyen ferihegyi? Ilyenek voltak benne, volt itt minden, meg még minden is!

És ilyen kívülről:

A képek nyomokban családtagokat tartalmaznak. :)

Ezt a kávézóban találtuk, szerintem ezért is fontos hangsúlyozni, hogy a gyorshajtás életveszélyes:

Ez meg eltévedt Volkswagen-rajongó:

Tele volt a bejárat előtti korlátrész Harlequin-katicával (büdösek, csípnek és kiszorítják a septempunktatákat. :'( )

• Vajon milyen más nyalánkság volt még a BMW Welt területén, amire érdemes volt másnap is visszanéznünk?
  a. Minden egymilliomodik látogató nyert egy kifutó BMW-modellt, így a férjem is.
  b. Otthagytuk a kiscsajom kék fülvédőjét, és nagyon sírt utána.
  c. Junior Campus, ahova iskolások mehetnek szakkörre és akár építhetnek maguknak kisautót.

(Nem hinnéd el, de…
C = A Junior Campus a BMW oktatási területe, a Forschung Workshop során a kis lurkók és érdeklődő szüleik találkozhatnak a cég filozófiájával, az autógyártás mikéntjével és elsajátíthatják annak csínját-bínját is egy tervezőasztalon. Viszont ez mindennap déltől egyig van, így szombaton lemaradtunk róla, kérték, hogy jegyeztessük elő magunkat vasárnapra, ha szeretnénk jönni. Roppant előzékenyek és segítőkészek voltak, én meg nem bántam, hogy nem kell végigkoncentrálnom egy műszaki előadást, vagy bármit is vizionáltam a műsorról, mert akkor még nem tudtam, amit másnap már igen. ;)

De ezt majd a következő posztok egyikében megírom, mert lesz még. ;) Ezekre visszaemlékezni is nagyon jó. Örülök, hogy írhatok róla, mert ilyenkor kicsit visszautazom Münchenbe lélekben és elmében, ha máshogy nem is.

München, bis bald! ;)