Vicces belegondolni, hogy ugyanannyi időbe telik megírni ezeket a bejegyzéseket, mint amennyi ideig tartott az átélésük. Ebbe azért beletartozik, hogy közben – háttérbe szorítva az írás-olvasás megosztását – a munkámra és a családomra összpontosítok, meg persze, hogy véget érjen a trendikór poszt része. Egy biztos: az olvasmányaim megértek minden percet, amit az ágyban vagy környékén töltöttem.

A „lélekmentő január” szójátékot egyébként pont Chris Land könyveire tartogattam, de hát sikerült már az elején ellőnöm. (Ne gratulálj, megvolt! Önvállveregetés és pacsiszelfi. :D ) Már hosszú ideje szemezgettem velük is, és az író jóvoltából – hálásan köszönöm – megvoltak a regények, de mindig közbejött valami – és őszintén, az embernek arra van ideje, amire szerez -, de nem bántam, hogy idáig vártam.

Ezek a könyvek tökéletesen kitöltötték az időt, és megszolgálták a sorukat, úgyhogy most büszkén teszem meg értékelésemet.

A kalandregények is egyfajta liebling nekem, akárcsak a sci-fi vagy a humor – és ha ez a három valahogy ötvöződik is, az a non plus ultra. Mondjuk, Chrisnél inkább spirituális misztika lengi körbe a történetet, nem annyira a sci-fi, de az élmény hasonló, és valahogy mindig a Csillagkapu és az Indiana Jones ugrott be – mert Egyiptom és KözépAmerika, illetve mert piramisok -, nézd el nekem, ha párhuzamot vontam, egyébként dicséretnek szánom, mert imádom ezt a két (film)sorozatot.

Természetesen semmi ilyesmi nincs a könyvekben, nem akarok félrevezetni senkit. Viszont akció, humor és ismeretterjedés bőven szerepel, valahol Vavyan Fable és Leslie L. Lawrence stílusa közé belőve, így teljesen sajátos, Chris Land márkaképpen. Imádom a szófordulatait, a csípős humorát és azt, ahogy a legkisebb részletekbe menően megismertet a múlttal, miközben nem untat felesleges leírásokkal, hanem bedob a mélyvízbe, és csak a kapkodom a fejemet a főhőssel egyetemben.

Ó, a főhős! Christina Webster egy az egyben rólam van mintázva. (Nem amúgy, de én teljesen úgy érzem. :D ) Mondjuk már nem vagyok huszonnyolc és tudok úszni, de minden más stimmel, még a dumák is. Lehet, hogy azért, mert – Chrisszel kiókumláltuk – ugyan nem egy évben, de hónap és nap szintjén szülinapos ikrek vagyunk. (Hogy ez melyik hónap és melyik nap, lesni tilos, olvasd el a könyveket, mert Webster kisasszony is ezen a napon született.) Ilyenformán lélektesók is, ez már bizonyos. Tehát marha könnyű volt beleélnem magam a karakter perspektívájába, és bizony bevallom, pont azért tudtam volna egy serpenyővel agyon csapdosni őt, mert teljesen magamra ismertem, így a negatív tulajdonságokra is. Aztán megölelgetni és összepuszilgatni, mert hát az ember végső soron jobb, ha szereti magát. :D

Persze nemcsak Christina borzolja a kedélyeket – hehe -, hanem vannak még kísérői, akik így vagy úgy, de belopták magukat a szívembe, a csajszi mellé. Itt van a hosszú nevű Raman, akit a serpenyő mellett azért időnként nem csak csapkodtam volna. :D (Boldog házasságban élek, nem fejtem ki. :D ) A méregkeverő múmiamán Gamal Lahoud kikészített jó értelemben a dumájával, imádom a fickót – a helyét egy rész erejéig Mark Sheldon vette át a Jaguár árnyéká-ban -, szerencsére ő is lesz még, ha elkészül a Webster-sorozat többi része.
(Khm-khm… :) Igen. Én már várom! És szerencsés vagyok, mert előolvashatom őket, bi-bi-bí! :D )

Meglátásom szerint színezi a dolgot, ha a Lélekvesztővel kezdjük az olvasást, de a Jaguár árnyéka is élvezhető ettől függetlenül. Én a színesebb megoldást választottam, és nem bántam meg.

Chris Land: Lélekvesztő I-II.

Egyben kellene értékelnem a két kötetet, mert eredetileg is egy volt, csak gondolom, a terjedelem miatt kellett szétosztani. (Így a borító hasonlósága is teljesen érthető.) Azért jó, ha egyben olvassuk, mert az első része függővéges. :D Aki ezt nem szereti, az csak úgy olvassa el, hogy megvan neki a második rész is. Az viszont lezárja a cselekményt, így kerek egész lesz a történet.

Igazából maga a cselekmény egy átlagos kalandregény tökéletes nyomvonala, annyi csavarral, hogy a főhős egyáltalán nem ért ahhoz, amire szerződik. De kell a munka, jó pénzt ígér, ezért belevág a nagy kalandba. És ahhoz képest, hogy nem egyiptológus szakember, igen ügyesen eltájékozódik az ókori egyiptomi kultúrában, misztikában és mitológiában. Persze nyilván akad más kihívás, amivel szemben azonban nincs felvértezve, de pont ezért jó a regény, ha kaland-. És ez nagyon jó. Igaz, kicsit olvasni kell a mondatok között, amikor beindul az akció, de a valóságban is így van: nem tudod, kitől kapod a pofont, csak miután már repültél tőle két métert, nem így van?

Tetszik, hogy Chris Land beleírt egy komplex mérgezéses merényletet is, amit végigvisz a regényen, és a legvégén derül csak ki, hogy ki tette.

Imádtam a karaktereket, még a legkisebb mellékszereplő is atomi pontossággal lett leírva, életre kel és mesél, teljesen beszippantva a sztoriba az olvasót.

Kellett is ez, mert pont erre a könyvduóra kerültem a legmélyebb állapotomba, így amikor nagyon hosszú ideig tartózkodtak egy bizonyos helyen – egek, nem akarok szpojlerezni -, akkor én is legalább annyira szenvedtem, mint ők. Pont ez segített hitelesen átélni, velük együtt az összes nyomorúságot, ami rájuk zúdult. És ahogy ők is, úgy én is – szpojler! – a végére minden kínomból megszabadultam – szpojler vége.

Hálás vagyok érte a könyvnek, hogy segített átvészelni a kórságom nehezét. Szerintem enélkül becsavarodtam volna.

I. rész

Olvasási időtartam: 2022. január 14., 11:08 → 2022. január 16., 22:22
Értékelés: 5/5

Különösen tetszett már az elején, ahogy Christina belecsöppent az „új melóba”. Magamat láttam, amikor valami újba kezdtem, bár ennyire még nem sikerült kalandos munkahelyre kerülnöm. De sok-sok évvel ezelőtt megéltem a magam kalandjait, és egy kicsit nosztalgiázhattam. Persze a főhősnek szerencséje van a főnökével, mert az – bár irgalmatlan pipa – nem hívja vissza a terepről, amikor kiderül, hogy egyáltalán nem azt sikerült elküldenie oda, aki eredetileg a munkára jelentkezett. Ellenkezőleg: a főni hagyja őt a levében főni. (Ahhh! Annyira kikívánkozott! :D ) Ami egyébként nem egy rossz ötlet, mert a regény során kiderül, hogy Webster kisasszony nem egy elveszett lélek, de nem ám: belevaló pinusz, a jég hátán is megél egy huncut mosollyal. ;)

Tetszett, ahogy trükköztek az arabus népek, hol ebben, hol abban nem volt szerencsés megbízni, a kis kódiskölykök meg hihetetlen hitelességgel váltak lerázhatatlanná. És a kis majom is csuda aranyos volt. :)

Tele van érzelmekkel a könyv, még akkor is, ha realista módon tárja elénk a népek nyomorát vagy gazdagságát, miközben egy percig nincs nyugta az embernek (és számla sem – nem, nem bírtam ki). Ez így van jól, hiszen ez egy kalandregény, és Christina egy teljesen más világba csöppent, ahol a komfortzóna nemhogy ismeretlen, de a fogalmat is írmagjában törli a rendszer. És elképesztő, ahogy a gubancos szálak itt-ott összeérve kiadják a teljes képet, mint egy megfordított perszaszőnyeg. Sosem tudod, mire számíts, és hopp, mégis ott a megoldás. Fantasztikus, tekintve, hogy a szerző elvileg lineárisan írta (!!!) a történetet, pedig cselekménybogozó szakmányban aztán a vázlatolók istenének is a javára válna, ahogy Land keveri a kását.

Egyedül a romantikus szál az, ami hamar megmutatja magát, mert kezdetektől érezni, kik húznak ívet egymás között, és hogy „meg vannak írva egymásnak”, de ettől függetlenül imádnivaló a párosuk. (Ha nem akarsz szpojlert, ne kérdezz semmit, mert képes lennék lelőni a poént. :D )

Mindössze kettő darab szerelmi jelenet van feltüntetve benne, de annyira leheletfinoman és gyönyörűen fogalmazta meg a lélektesóm, hogy letettem a hajamat a boldogságtól. Bár mindenki ilyen éterien, tantrikusan írná le két ember legszebb nexusát – tanulniuk kellene Christől… Ha nem lettem volna annyira cefetül, ahogy, még a kedvet is meghozta volna a dologra. :)

Miután beszorulnak a föld alá, már csak kapkodom a fejemet, merre járnak. Hát Indiana Jones a fasorban sincs, még hogy pikk-pakk ideugrom-odaugrom, nem-nem, a csapdák és a veszélyek valóságosak, a halál pedig minden sarkon tényleg ott leselkedik a szereplőkre – kívül és belül is. (Amikor az egyik szereplő szenved a mérgezés tüneteitől, akkor én pontosan ugyanazokkal nyögtem az ágyban, így aztán úgy megelevenedett a könyv, ahogy még sose. :D Kifejezetten élveztem, fene a mazochista formámat!)

Egy biztos: alig vártam, hogy megnyissam a második részt az e-book-olvasó appomban. :)

II. rész

Olvasási időtartam: 2022. január 14., 11:08 → 2022. január 16., 22:22
Értékelés: 5/5

A folytatás már a föld alatt ért engem is – öhhh, nem haltam meg, de úgy éreztem, mintha -, szintúgy szereplőinket. Innentől kezdve úgy gyorsultak fel az események, hogy lelassultak. Kicsit beszorultam én is a falak közé, de sajnos az a kis zöld vacak is kulminált. Viszont így legalább fizikailag is átéltem a kínt, amit a karakterek, hogy „nem, még mindig bent kóválygunk, nem találjuk a kiutat, mindjárt meghalunk, ha nem lenne adrenalin a testünkben”. Ami – lássuk be – sokkal hihetőbb és reálisabb, mint amikor Indiana Jones kivágja magát a szarból. Nem! Ha egyszer bekerül az ember egy szorult helyzetbe, ott akár hetekig-hónapokig vesztegelhet lembason és tündevizen. (Jó-jó, a filmszereplőknek csak 120 perce van a világ és a valaguk megmentésére, azért sietnek annyira. Szerencsére könyvet hosszabb ideig lehet és kell is olvasni.) „Tessék kivárni a végét!” :) Megéri, mert idővel minden kiderül és mindenki derül (hahh, ennek is ki kellett jönnie). És nyilván alig vártam már a Jaguár árnyékát, mivel az egy újabb ilyen őrült kalandot ígért. ;)

Chris Land: Jaguár árnyéka

Olvasási időtartam: 2022. január 23., 12:08 → 2022. február 4., 21:37
Értékelés: 5/5

(Nem tartott ilyen sokáig olvasni, csak közbeékelődött egy felkérés, amit majd a következő posztban értékelek.)

Azt kell mondjam, ez jobban tetszett, mint a Lélekvesztő, de ezt nem azért írom, mert az nem, csak hogy ez még arra is rátett. A zsenialitás zseniálisabb kivitelezése lett, szóval többet is adnék rá, mint öt csillag. :)

Igaz, itt már a kórból is kifele voltam, sokkal inkább tudtam kifelé figyelni, mint befelé. A cselekmény szerteágazóbb volt, a szereplő is több, így aztán megtelt élettel a sztori. A humor – ha lehet fokozni – még több és ütősebb ebben a regényben, így nem győztem gyűjteni az idézeteket.

A borító meg hát a kedvencem, valami álomszép. ;*

Meg kell mondjam, itt is lenyűgözően részletesen és pontosan került leírásra a világ és a benne élők, olyannyira, hogy egy helyen szabályosan rosszul lettem a történésekről – na jó, ezt elszpojlerezem: frankón létezik olyan húsevő fa, ami magához szorítja az embert, agyon nyársalja a tüskéivel, aztán élve felfalja. …Okkké, most akkor hagyok egy kis gondolkodási időt. …Igen, oda a büdös &@#%! életben nem megyek, ahol ez a szemétláda entitás létezik! Ott rohadjon meg, ahol van! Ááá!!!

Miután felocsúdtam a sokkból, elragadott a cselekmény, és persze marha nehéz volt mindig letenni a könyvet, de hát néha akadt dolgom. Vittem a kétnullásba is olvasni, nem tagadom… :D

Itt most arányosan több volt a misztikum és a spirituális vonzat, de nem volt zavaró annak ellenére, hogy jómagam kicsit máshogy látok dolgokat, mindamellett persze nagyon hasonlóan, mint Chris Land. (Lélektesók vagyunk, még mindig. :D )

Szóval egyre jobbak voltak a rezgéseim, amíg olvastam, és itt is vártam, mikor találnak egymásra a szerelmesek – sokkal nehezebb dolguk volt, de nagyon vicces módon megoldották, amiért külön pacsi a szerzőnek, az volt a legjobb hely és idő, és tele volt poénnal is. Imádtam! :)

Ebben a történetben csak egy szereplőt kívántam a fenébe, de lassú és nagyon kegyetlen szenvedéssel, mert rühellem a pedofilokat, de irtózatos módon. Szerencsére a megfelelő időben minden antihős megkapja a neki kijáró véget, de azért ennek az alaknak – embernek nem nevezném az ilyet – korábban elkezdtem volna adagolni a személyes poklát, de ez csak egy saját meglátás.

Ja, igen, amiért plusz puszi a szerzőnek: az idegen nyelvi beszúrások. Én azokat imádom, és nagyon színesítik a történetet, hitelessé téve a dialógusokat, ráadásul a jelentésükkel együtt az olvasó nem is marad le semmiről, hanem észrevétlenül nyelvet tanul. Hát ez csodálatos!

Ez az a sztori volt, aminek úgy vártam a végét – hogy minden kiderüljön -, hogy nem vártam a végét – mert akkor nem tudom tovább olvasni. De sebaj, akkor újraolvasom! :)

Összességében mindenkinek ajánlom Chris Land könyveit, aki tanulni akar és szórakozni egyben – biztosított a humoros és életteli dialógusokkal tarkított kalanddús cselekmény az elejétől a végéig. Kicsit kapkodni kell a fejet, de aztán minden kérdésre megkapjuk a válaszokat. És várjuk a következő könyvet!

…Olyan áldott vagyok – hála Chrisnek, ezer csók és ölelés -, hogy nekem megvannak a folytatások, és amint módomban lesz – most felkérésre olvasás van nálam -, biztos, hogy belevágok egy újabb kalandba, ami neked még titok, de ahogy tehetem, írok róla is. ;)

Itt a vége, de még ne fuss el véle: a következő januári olvasmányom Keti Thür Lelked rajta duológiája, amiről igyekszem a lelkem legmélyéből írni. ;*

Légy addig jó és maradj egészséges, köszönöm, hogy elolvastál!

(A januári elvasmányelemző sorozatom előző részében Fróna Zsófia A fegyverforgató című köteteit boncolgattam a magam nem-blogger módján. ;) )

---

(Képek: Moly-adatbázis, Pixabay