…sőt egy egész klónhadsereg. (Rendhagyó poszt következik.)
Érezted már valaha, hogy egyszerűen egyedül, magadnak is kevés vagy? Jó, ez most nem az, amikor valakiből egy is sok – ismerem, rám nézve sokan mondják ezt, hát, még vagyok, szóval így jártak -, hanem amikor annyi de annyi mindent szeretnél csinálni, hogy ahhoz egy gárda is kevés lenne, nemhogy egy ember. Gyanítom, hogy nem vagyok egyedül ezzel a problémával – mert ez sem egyemberes -, igaz?
Én már azt is összeszámoltam, milyen funkciójú klónok kellenének nekem. Mert azt már tudjuk, hogy
klónból sem elég egy… Kell egy hadsereg!
(Jango Fett likes this!*)
- Aki helyettem alszik (persze az eredményt azért én is érezzem, ugye)
- Aki helyettem olvas (amikor dolgozni szeretnék)
- Aki helyettem dolgozik (amikor olvasni szeretnék, illetve kell a pénz)
- Aki helyettem takarít (bármikor, ezt eleve utálom csinálni :D )
- Aki helyettem ügyintéz, bevásárol (dettó, mint a 4-es)
- Aki helyettem menedzsel, marketingel, tolja a szekeremet (hogy én ahelyett írhassak)
A „hetedik te magad légy” alapon ÉN pedig maradnék, aki nagyrészt ír és a családjával van együtt.
Hát amíg a klónozást nem találják fel, én így jártam. :P
De amúgy
ennek a problémának masszív kiégés és szétforgácsolódás az alapja, amire épül.
Mert meglátszik, mit csinálnék szívesen – mindamellett, hogy szeretem a munkámat -, viszont ahelyett ezer más dolog felé kalandozik a figyelmem. Valahogy ezt kéne kezelnem, és szerintem sokaknak másoknak is.
- Meg kell tanulnom pihenni – ugyanis nem tudok. Fogalmam sincs, hogy kell. Már tinikorom óta nem gyakoroltam, és azt hiszem, el is felejtettem. Voltak olyan élményeim, hogy csak ülök egy fa kerti székben, és hallgatom a természet hangjait a kertből, bámulok magam elé és észrevétlenül töltekezem… ugyanez a vízparton, vagy a házban, vagy bárhol. Na, hát erről felnőtt koromra már fogalmam sincs, milyen, és nem csináltam hosszú ideje. Ma már, ha pihenni kell, elalszom. Talán még a sorozatnézés hasonlít ehhez, de nem tölt fel, csak konzerválja a fáradt állapotomat.
- Le kell szokni a közösségi médiáról – nem nevezem meg, mely(ek)ről, mert úgyis tudod. Rengeteg energiát szívnak el az „idióták”, vagyis akik máshogy gondolkoznak, mint én – nem idióták amúgy, csak nem értünk szót, és alapesetben egy „csak írásban”-platformon nem is lehet, annyi mindenen csúszik el a kommunikáció. A másiknak rossz kedve van, sikerül rálépnie a tyúkszememre, és máris kész a baj, pedig lehet, hogy ugyanaz a szituáció élőben végződhet egy barátságos vállveregetéssel és bocsánatkéréssel is. Sajnos a legtöbben nem – csak – a jóra használjuk a közösségi médiafelületeket, ami miatt leépülünk lelkileg, és csodálkozunk – köztük én is -, hogy teljesen „le vagyunk szívva”, mire eljön az este.
- Egyszerre egy dologra kell koncentrálni – jelen esetben mondjuk egy könyvre. Hajlamos vagyok évente sok olvasnivalóval előrukkolni, most például szerencsétlenül összecsúszik két őszi kiadás. Hát hogy fogom én ezt úgy hirdetni, hogy az olvasó ne zavarodjon össze? Jó, tudom, a Kiadóm mosolyog a képernyő előtt, peeersze, úgyse bírod ki, de ideje lenne rászoknom a legalább hat hónap különbséggel kiadott könyvekre. Bár tényleg sok-sok irományom várja, hogy leleplezzem, lassítanom kell, ez már nemcsak az én igényem, hanem az olvasóké is.
- Rendes napi rutint kell kialakítani – ami amúgy van, tele vagyok teendőlistákkal, timingokkal, mittudoménmikkel. De már nem tudok létezni napi három kávé nélkül, mert tök jó a sok táblázat és naptár, csak a lelkierőm és az életkedvem nem követi ezeket a „fenszi exceleket”. Azt honnan vegyek? Na ugye!
- Meg kell tanulnom nemet mondani és feladatokat delegálni, azaz átruházni másokra – amit ő is el tud végezni. Jelentem: ezen az úton jól haladok. Elvégre ha klónod nincs, keress más embereket, akik segítenének, illetve magad, uram, ha szolgád nincs! Ha szolgád nincs, legyen klónod, ha az sincs, akkor kérj segítséget! Megéri. ;*
- Túl stresszes az életem – hát ezzel nem lehet mit tenni. Szóval még keresem a „bölcsek kövét”. De elsőnek talán segít, ha az első ötöt kipróbálom, és lassan haladok a kiteljesedés felé.
Azért ha valaha tényleg megoldható a klónozás, akkor arra befizetnék. Bár egyesek szerint a kislányom pont olyan, mint én…
Lehet, megvan az első?! :D
*indokolatlan SW-poén
(Kép: Pixabay – kávé tonikkal, új divat)