Pár órája tettem ki spontán interjúra hívó posztomat az Imádom a könyveket FB-csoportjában, és hihetetlenül jó kis beszélgetés alakult ki belőle egy érdeklődő csoporttaggal. Olvassátok el ennek a szerkesztett változatát, mert hátha több olyasmi derül ki rólam, amivel kapcsolatban már titeket is furdalt a kíváncsiság. :)
Papp Péter: Miért nem a polgári neveden adod ki a könyveid? Szerinted mi a jó az írói álnévben? Ha jól mondom, hogy álnév. És honnan jött ez a Robin O’Wrightly név? Talán jelent valamit?
Robin O’Wrightly: A polgári nevem nem annyira izgalmas, ráadásul már alkot valaki íróként ilyen néven (és még a stílusunk is hasonló, szoktak minket keverni). Én ezt elkülönülés miatt használom, a polgári nevem alatt pedig illusztrátor és grafikusi munkakörben tevékenykedem. Kezdetnek volt bennem egy olyan, hogy külföldi és férfi íróktól jobban olvasnak a magyarok, de ez mára már erejét vesztette, mint érv. A Robin O’Wrightly egyrészt uniszex (férfi és női név is lehet a Robin), másrészt angolszász (valamennyire globális), elég hosszú, hogy megjegyezzék és szójátékhalom. :D A „robin” énekesmadár (pl. red robin = vörösbegy), amúgy nekem régen énekesi időszakomból maradt meg, mint művésznév. A Wrightly a „write” + „rightly” összefonódása, azaz szépen, igazat írni. Az O’ pedig olyan íres, segít átlendülni az n után és a (w)r előtt, meg mert szeretem az íreket, pl. Flannery O’Connor írónőt, akinek a munkássága tizenéves koromban nagy hatással volt rám. És hát ebből is ki lehet hozni a szójátékot: az ír író, aki ír. :D
PP: Milyen műfajban írsz?
ROW: Elég szerteágazó zsánerben igyekszem alkotni. Romantikus szatírával kezdtem, de írtam már lélektani krimit, sci-fibe oltott rom-ero krimiparódiát, romantikus történelmi családregényt, misztikus thrillert és van sci fantasy kalandom is fiataloknak. Sokan azt hiszik, keresem a zsánerem, de nem – igazából az összes érdekel. :D
PP: A magyarázatod, hogy vörös és Robin, de van ott write is, számomra Da Vinci-kód magasságokba tör, aranyosan bonyolult. :D
ROW: Köszi. :D Én elég bonyolult vagyok úgy alapból. Egyesek szerint, ha nem lennék, ki kéne találni. :D
PP: Grafikus, illusztrátor nem esik messze az irodalomtól abban az értelemben, hogy könyveket is lehet illusztrálni. Gondolom, a saját könyveid is illusztrálod.
ROW: Igen, így van. Sőt egyes kiadási munkálatokat is én viszek: borítótervezés, tördelés, nyomdai előkészítés.
PP: Neked nagyon jó, hogy felfedezted Flannery O’Connor írónőt, én soha sem hallottam róla. Szóval ő volt rád nagy hatással. Ő romantikus vonalon mozog? Kezdetben talán még utánoztad is őt? Vagy, hogy kell elképzelni, hogy hatással volt rád? Flannery O’Connor végül is mit adott neked? Mit mutat be?
ROW: Nem, ő hasonlóan bizarr, meghökkentő thrilleríró, mint Roald Dahl. Kicsit spirituálisabb nála, mert Flannery mélyen hívő, katolikus asszony volt. Sajnos leukémiában halt meg elég fiatalon. Szóval írhatott volna még sok hasznos kötetet, de az élet máshogy gondolta. :( Elgondolkodtató, kemény lelkivilágú, szokatlan végkifejletű történeteket ír. Az embert, mint egy csodálatos szörnyeteget mutatja be, minden visszásságával és fennköltségével. Nem utánzom őt, igazából a hozzá kötődésem egyszerivé és megismételhetetlenné vált, miután elolvastam a Minden szál összefut című novelláskötetét. Annyira mély nyomot hagyott bennem, a gondolatai, a sorsa miatt nagyon közel éreztem magamhoz, bekattant, hogy ha élne, lehetne az irodalmi lelki társam. Rengeteget tanított az elborzasztás és katartizálás erejével. Ez olyan elmagyarázhatatlan, ezt át kell élni. Hasonlót Jo Nesbøvel éltem át néhány hete.
PP: Szeretem, hogy jó sokat válaszolsz, Élmény olvasni.
ROW: Köszönöm, örülök. :)
PP: Nyilván majd ki lehet térni, hogy egyáltalán milyen témákat dolgozol fel? Mennyire mélyek? És mennyire érzed ezt küldetésnek, hogy: na, egy témáról elmondod a véleményed? És akkor bemutatod vagy „csak” szórakoztatni akarsz?
ROW: Szerintem a téma mindig az utcán hever – szóval az aktualitások ugyanúgy nem kerülik el a figyelmemet, mint a közvetlen környezetemben zajló események, például a családom egyes ágának meghökkentő története. Ezek legtöbbször elég komorak, például a családon belüli vagy a nemi erőszak, amire egy saját sorozatot tartok fent. Ettől élesen elkülönítem a vidám történeteket, amelyek viszont szigorúan csak szórakoztatni akarnak, elvégre van elég szomorkodnivaló a világban. Szóval én igyekszem mindkét ágát kihasználni a tájékoztatásnak.
PP: Én mindig ezt várom, hogy egy író igenis nyilvánuljon meg azért közéleti témákban is, ilyesmire gondolok, hogy a „nők helyzete Magyarországon”?
ROW: Tudatosan kerülöm a lokális helyzet bemutatását, ami miatt kaptam már kritikát, de azért teszem ezt, mert nem akarok meddő vitákat generálni. Annak idején politikai aktivista voltam, úgyhogy untig eleget vitatkoztam és tapasztaltam, miközben igazából nem haladtunk jó irányba azóta sem. A nők helyzete a világ minden táján elkeserítő kisebb vagy nagyobb arányban, de erre nem megoldás, hogy akkor a férfiaknak is legyen az. Nem vagyok gendersoviniszta, szeretem nézni az embert magát, függetlenül attól, hogy mi van a lába közt.
PP: Ami szintén érdekel, hogy szerinted te mit adsz az olvasóknak, és volt-e olyan visszajelzés, hogy: Robin, úgy jobb nekem, mert elolvastam a könyved, lelket öntöttél belém, ilyesmi?
ROW: Kicsit luciferi, de „azt adom, mi lényegem”, persze igyekszem jó értelemben adni. Azért nem kímélem az olvasóimat, de ennek is nagyon egyszerű az oka: tanulj meg gondolkodni. Nem úgy, mint én, csak kezdj gondolkodni. Szerencsére sokan írták már, hogy a vidám történeteim depressziós időszakból rángatták ki, vagy épp alkotni kezdtek tőle. Olyan is volt, aki a saját munkásságát gondolta át, és szerencsére azóta is boldogan ír, és milyen jókat! Nem miattam, persze, félre ne értsd. :D Hanem önmagától. Igyekszem felszabadítani az olvasóimat, és ez persze néha fáj. Akinek az elevenébe sikerül vágnom – ilyen ez a popszakma -, az nem szokta megköszönni. De ezzel meg úgy vagyok, hogy ő nem célcsoport, vagy nem most jött el az idő a velem való találkozásra. Majd máskor – vagy soha. Rengeteg olvasnivaló van. Nekem az a célom, hogy azokhoz jussanak el a könyveim, akiknek szükségük van rájuk.
PP: Ki lehet még térni arra, hogy mi a véleményed a felnőtt irodalomról? Mondjuk ki: pornóírásokról. Ez miért jó? Végül is engem a véleményed érdekel. Magyarán az ember a betűk mögött.
ROW: Hadd kezdjem azzal, hogy első hosszabb irodalmi élményem tizenkét éves koromban ért, amikor is nekiálltam egy erotikus kisregénynek. Komolyan! Természetesen nem maradhatott, a cenzúra összetépette velem. Teljesen jogosan, mert mégis csak várjon az ember ezzel a témával, ha már felnőtt. :D Úgyhogy már közel a negyvenhez ismét megpróbáltam. Ez is egy zsáner. Olvasni nem szívesen olvasom – eltekintve néhány, a témában nagyon jól író szerző munkáitól, mint pl. M.G. Brown vagy Victoria Green -, írni pedig elborultabb formában szoktam, Mia Frances néven. De amúgy ez sokkal szélesebb kérdés, mert az erotikus nem pornó, a pornó pedig nem erotikus, vannak átfedések és különbségek. Egyik sem jobb vagy rosszabb, hanem más. Meglátásom szerint kezd túlsúlyban lenni ez a műfaj, lehetne sokkal kevesebb. Szóval lehet, nekem sem kéne bővítenem a repertoárt benne, de hát ilyen rossz a vérem, na. :D
PP: Arra is ki lehet érni, hogy ha írtál egy könyvet, miért írtad? Milyen volt a fogadtatása? Itt el kell mondani azt is, ha nagyon rossz, ha sokan lehúzták. — Számomra ez értelmes. A másik stílus könyvcímek felsorolása és az önreklám nem érdekel, mert ennek semmi súlya nincs. Ugye, ha valaki mondja, hogy: na, mint író meg akarok nyílni, akkor a negatívabb részeket is el kell mondani, főleg a rossz kritikákat. És őszintén, hogy az irodalmi dolgokhoz, hogy viszonyulsz? Pl. tök jól, vidám vagyok; vagy depressziós voltam, mint az állat, mert nem vették a könyvem.
ROW: Kezdetben önkifejezés okán írtam, mint mindenki más, és a könyveim is elég szabados okokból kezdtek el születni. Az első egy tizenéves fogadásból, a második feszkólevezetésből, a harmadikat a családom hihetetlen története ihlette, amit akkor tudtam meg stb. és így tovább. :) Manapság a meglévő sorozataim szereplőinek életét és a köteteket görgetem tovább. Az a tapasztalatom, hogy tíz emberből öt szereti, három elvan vele, kettő meg utálja. Brit tudósok kimutatták. :D
Remélem, jól értelmezem, amit kérdezel: hogy kaptam-e rossz értékelést? Persze. Szerintem nincs író, aki nem kap, maximum törli vagy figyelmen kívül hagyja. Én nem szégyellem, szerintem így lesz reális egy mű megítélése, hogy nem csak dicsérik. Persze annak örülök, ha valakinek tetszik, hogy a fenébe ne, hízik a májam, vidámkodik a fejem, hogy végre valami haszna van a tudományomnak. De van, akinek nem jön be, mert nem vagyunk egyformák. Ha rossz értékelést kapok, mindenképpen el kell különíteni a személyeskedést és a céltalan fröcsögést, ami valami haragból fakad, ezt el kell engedni. De ha valaki értelmes negatív kritikát ír, neki miért nem tetszett, milyen hiba volt benne, és tényleg ott van, akkor azt érdemes megfontolni és lehetőség szerint kijavítani. Ilyen alapon szerkesztettünk már át könyvet, remélhetőleg hamarosan megjelenik. :) A kedvenc negatív értékelésem: „Nem tetszett, ezért örülök, hogy rövid volt.” :D Na, hát mire nem jó egy könyv?! :D
PP: A sorozat önmagában is egy mágia. Lehet szeretni és akkor várjuk a következő részt. Te hogy gondolod?
ROW: Én szeretem a sorozatokat is, meg a monográfiákat is. Remélem, hogy szeretik, mert várják a következő részeket :D
PP: Monográfia, életrajzot jelent? És elmesélheted, hogy te, mint kortárs író, hogy viszonyulsz ilyen Moly-típusú oldalakhoz? Örülsz, hogy onnan kapsz visszajelzést? Nyomtatott sajtóba, gondolok napilapokra, sőt irodalmi lapokra, ezekben megjelensz? És akkor egy másik dimenzióban is megismerik a neved.
ROW: Nem, a monográfia egykötetes mű, tehát nem sorozat. Egyelőre csak a Molyt figyelem, illetve a Goodreadset, de visszajeleznek a GooglePlayen is. A következő lépés a sajtó, arra lenne szükség, de még nem szerveztem oda ilyesmit. Annak is eljön az ideje, csak nincs energiám megszervezni a napi teendők mellett. :D
PP: Kik jeleznek vissza? Olvasók?
ROW: Igen, illetve bloggerek, akik könyvek értékelésével népszerűsítik az írókat.
PP: Jó lenne, ha kiemelnéd egy könyved, és akkor arról beszélnénk.
ROW: Megmondom őszintén, nehéz, mert mindegyik más miatt aktuális. Ha gondolod, feldobom a labdát, itt megnézheted, melyik könyv érdekelne bővebben: https://moly.hu/alkotok/robin-owrightly/konyvek – Egyszerűbb ez, mint nekem választani, mert mindegyikről litániát írhatnék :D
PP: Na, de mégis válasz egyet, kérlek!
ROW: Akkor legyen az, aminek jelenleg is íródik melléktörténete. :) Legyen az Andrea & Andrea. ;)
PP: Akkor erről mesélj, kérlek!
ROW: Igazából így nehéz írni róla, ha nincs konkrét kérdés, mert annyira szerteágazó…
Talán ez egy érdekes adalék lehet, ami máshol nincs még leírva: az Andrea & Andrea egy totális rekordkönyv.
1. Ez készült el a leghamarabb (16 nap alatt a nyers kézirat és 3 hónap alatt a kész könyv – egyetlen perc alatt kipattant ötletből, ami 2 nappal előzte meg a kézirat elkezdését).
2. Ez a legkevertebb zsánerileg. hivatalosan „romantikus erotikus abszurd humorú szatíra és sci-fi krimi”.
3. Erre a könyvemre írták azt, hogy de jó, hogy rövid, mert utálták, és így nem kellett sokat olvasni. De ugyanez kapta azt az értékelést is, hogy nagyon komoly depresszióból kapta ki az olvasót, nem is egyet, illetve van, akinek a könyveim karakterei közül ebben szerepelnek a kedvencei. Mondhatnám, ez a legkomolyabb „hőingadozású” regényem.
4. Ez az egyetlen könyvem, ami – még ;) – nem sorozat. De hamarosan az lesz… :D
5. Jelenleg írok egy karanténnaplót az egyik főszereplő nevében, Andrea tutto bene címmel. (Igen, megint szóvicc! :D ) Andrea Rigo rendőrhadnagy a gyilkosságiaktól, ugyanis Milánóban él, és sajnos őt sem kerülte el a szigorú kijárási korlátozás, így kénytelen mobilba vésni a megpróbáltatásait. Elég nagy kihívás, tekintve, amin most Olaszország keresztülmegy, miközben Andrea élete egy szatíra. Sírok-nevetek, amíg írom… Szerencsére nem vírusos! Itt lehet követni a sorsát valós időben (nyolc napos
csúszással az alapvető szerkesztés miatt).
PP: Ez gyönyörű volt!
ROW: Köszi, remélem, sikerült valahogy megvilágítanom a dolgot. :) Ha van még kérdés, szívesen válaszolok.
PP: Robin, következő témaként. Te hogy látod a könyv jövőjét? Erről, ha mesélnél.
ROW: Mármint maga a könyv, vagy papír kontra elektronikus? Szerintem a könyv az egyik legjobb találmánya az emberiségnek. Szerencsére kőtáblától ebook-olvasóig kitart, úgyhogy nem kell rettegnünk a hírhedt Gutenberg-galaxistól. Nincs a közepén fekete lyuk. :D Mindig fogunk olvasni, ezért én a papírkönyvek mellett egyenrangúnak tartom az ebookot, sőt a hangoskönyvet is. Ezek nem egymás ellen, hanem egymás támogatására vannak jelen. Így kellene hozzájuk állni – szerintem.
PP: Robin, olyan vagy, mint a hurrikán felkapsz engem és megpörgetsz, kapkodom a fejem Andrea kalandjait olvasva. Ömlik belőled az ötlet, a vidámság. Kedvet kaptam, hogy olvassam Andreát.
ROW: Örülök neki, ez volt a célom! :D <3 Most ingyenesen elérhető az ebook, hogy karantén idején megkönnyítsük a könyvellátást. https://shop.konyvmogul.hu/robin-o-
wrightly
PP: Ez tök jó, hogy ingyenes.
ROW: Köszi, igyekeztünk a Könyvmogul webáruházzal karöltve kedvezni az olvasóknak. ilyenkor minden könyv életmentő. ha már lábbal nem tudunk elmenni sehová, legalább lélekben tegyük… :)
PP: Robin, termékeny író vagy. Gratulálok!
ROW: Köszönöm! :) Igyekszem. ^_^
PP: Érzed, hogy támogatnak? Érzed, hogy a helyeden vagy mint író? Jó helyen vagy? Jó a kiadód?
ROW: Szerencsés helyzetben vagyok, hogy van mögöttem könyvkiadásban szerzett tapasztalat (2009-2016-ig dolgoztam egy könyvkiadónak). Így egy csomó mindent magam is el tudok végezni. Viszont! Nagyon sokat számít, hogy áll mögöttem egy csapat, akik támogatnak, háttérmunkát vállalnak a nevemben, illetve bizonyos körök terheit leveszik a vállamról. Egy könyvet nem lehet és nem is szabad egyedül végigvinni. Sokat segítenek nekem, reklámoznak, intézik a kiadási munkálatok nem rám eső részét, nyomtatják és terjesztik a könyveimet, általuk számos írót ismertem meg, rendezvényeken vehetek részt, ötletelhetünk, projekteket tervezhetünk együtt. Izgalmas! :) Szerintem jó helyen vagyok, igyekszem megszolgálni, hogy a kiadóm is úgy gondolja, megérte ezt a kattant némbert bevállalni. :D Ami az elhivatottságomat illeti: az érettségim óta eltelt 24 évben most először érzem azt, hogy az író-lét az én igazi létem.
PP: Arra is kitérhetsz, hogy egy kezdő író szerinted, hova, merre induljon. Vagyis pár jó szót azoknak, akik kezdők és olvasnak téged most itt.
ROW: Kezdő íróknak is azt tudom tanácsolni, amit a jó öreg Stephen King: olvass és írj sokat. A gyakorlás nagyon fontos, és az is, ahonnan az írástechnika-oktatást elsajátítod. Ja, és ez folyamatos tanulás, amíg egy író él, alkot, addig tanulnia és fejlődnie is érdemes. Persze ehhez fontos egy rutin elsajátítása is. Én annak idején az Egy mondat per nap szellemiségét követtem, ma már szabadabban kezelem, de a lényeg: gyakori időközökben írj. Egy nap egy mondat, vagy hetente egy fél fejezet, a lényeg, hogy folyamatosan csináld. Fú, ebbe bele lehetne menni mélyebben is, de akkor nem jutok el a többi kérdésedhez. :D
PP: Robin, nézd, eddig láttalak, de annyira nem ismertem a művészi pályád. Sok mindent megtudtam rólad én és azok, akik olvasták ezt. Köszönöm a beszélgetést! Kérlek, hogy egy jó végszót írj be! :)
ROW: Nagyon köszönöm a kérdéseidet. :) Remélem, hogy valamennyire sikerült bemutatnom magamat, és nem riasztottam senkit el az „ufóságommal”. Egyelőre még itt tevékenykedem, aztán pattanok az Alfa Centaurira, ha eljön az ideje. Addig remélem, hogy hasznosan ügyködhetek még! ;)