Röviden:

Øøø… Ez a Soltan Steinberg Køhalmi egy ørült! XD Majdnem olyan jó a regény, mint az a másik, ami rosszabb segítek: Erelem :P Ugyanis ez a kønyv gyógyítja a migrént. Is. Klinikailag tesztelve!

Hosszabban:

Vannak azok a könyvek, amiket a megjelenésük előtt és onnantól kezdve vadászol, mert érzed, hogy nagyon jó lesz. Aztán megjelenik, és a Molyon – kótyomfittye, ebugatta népség – 74%-ot adnak rá. Hát persze, mert nagy az elvárás, elvégre valami vicces bácsi írta, tehát a mérce adott, meg kell ugrani. Ja, hogy ez megint valami paródia, ami nagy valószínűséggel fájni fog? Kinek ezért, kinek azért…

Tartalom:

Az ​megvan, hogy Jo Nesbø, Rejtő Jenő és Italo Calvino együtt írnak regényt? Nincs? Akkor most ideje megvásárolnod Kőhalmi Zoltánnak, a magyar stand up egyik legjobbjának első könyvét, ugyanis ez a regény éppen ilyen: mintha egy őrült posztmodern író állna neki egy norvég krimi megalkotásának, de közben féktelen humora nem hagyná, hogy a dolgok a rendes medrükben csordogáljanak. Végül egy agyament paródia születik, amiben a skandináv bűnügyi regények minden jellemző alkatrésze megtalálható: alkoholista, antiszociális nyomozó; gyermekkori traumák, társadalomkritika, titkosszolgálat, külföldi maffiák, extrém gyilkolási formulák, hullahegyek és a többi… De amíg a 101. halottig eljutunk, hőseink más könyvekben is megfordulnak (nagyjából Japántól Oroszországig), a sztori újabb és újabb hajmeresztő fordulatokat vesz, és amikor már azt hinnénk, hogy ennél a szerző már képtelen jobban megcsavarni a történetet, akkor rá kell jönnünk: de igen! Térdcsapkodósan letehetetlen, borzalmasan izgalmas, őrülten mulatságos. Kőhalmi magyar humoristának is jelentős, ám norvég krimiírónak egyenesen felejthetetlen!
~ Cserna-Szabó András

Értékelésem: 5*

Ez tipikusan az a könyv, amit csak szeretni vagy utálni lehet. Pont, mint az Erelem. A legnagyobb hiba komolyan venni, hiszen az egész egyetlen hatalmas geg, és ennyi. Nincs benne több, ne is keresse senki, nem az a célja, hanem a puszta kikapcsolás, egy jó erős  rekeszizommasszázs. Nekem a végére már nagyon fájt… De ilyen a Karma, tudom!

Nyilván narrációs szatíra-értő szemmel is olvastam, és meg kell mondjam, ez nem egészen az. Bár van benne Narrátor, Író, Szerkesztő és még Korrektor is – bocsi, nem megy szpojler nélkül, de hát ilyen ez a hókotró -, mégis máshogy az. Nehéz visszaadni, hiszen annyira Kőhalmi-s, hogy ezt olvasni kell. Elsőkönyves íróként – haha – Zoltán meglepően összeszedett könyvet pakolt le az asztalra. Vagy nagyon jó a szerkesztője. ;)

De hogy a rosszmájúbb énemet is hagyjam megnyilvánulni: annyi bizonyos, hogy Magyarországon ma így lehetsz befutott író:

1. Fuss be valami mással.
2. Írj egy könyvet.

Kész is a siker! Szóval ezek után lehet, én meg elmegyek standuposnak. Mivel fájnak az ízületeim, sitdownos minőségben, de talán jó leszek Kormos Anett XXL-nek… Na?

Nyugi, nyugi, eszem ágában sincs, írni fogok, írni!

Azért isten hozott, Soltan Steinberg, a narrációs szatírát írók között! Örülök, hogy megint eggyel többen lettünk. Fel kell virágoztatni ezt a zsánert is. :)

A férfi aki megölte a férfit, aki megölt egy férfit se olvassátok a deygeni vagy az eegndy buszjáraton, meg Dramfjord belvárosa vagy a kikötői IS&B&N-dokkok irányába menő viszonylatokon, mert leszállít a sofőr. Előtte azonban elkobozza a könyvet, hogy ő is hadd röhögjön egy jót…

Tisztelt Utasaink! Kérjük, röhögjenek velem egy jót! Dear Passengers! Please, laugh out loud with me this time! Thank you!

És tényleg jó migrén ellen.

Ha nem hiszed…

…nézz utána Molyon jól!